Elhangzó szöveg: A szalkszentmártoni egykori Petrovics fogadó helyreállításával kezdődtek meg a Petőfi jubileum ünnepségei. Versei egy részét itt írta a költő. Lukács Sándor hangja: "Itt állok a róna középen, Mint a szobor, merően. A pusztát síri csend födé el, mint elfödik a halottat szemfödéllel." (Itt állok a róna közepén. 1846, Szalkszentmárton) "Oly szelíd, szép őszi délután van! Itt-ott látni csak kis felleget; A viharból úgy maradt meg ez, Mint bús időkből az emlékezet." (Elnémult a fergeteg. 1846, Szalkszentmárton) "Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom; Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. Egy jó öregember benne a kocsmáros... Áldja meg az Isten mind a két kezével! (...) "Elbeszélünk néha a letűnt időkről. Hej, régibb idői boldogak valának! Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának. Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el; Így szegényült el a jó öreg kocsmáros... Áldja meg az isten mind a két kezével!" (A jó öreg kocsmáros. 1845. aug. 20. - szept. 8. között, Szalkszentmárton.) "Mindig bíztattál, jó apám: Kövessem mesterségedet, Mondtad, hogy mészáros legyek..." "Te a taglóval ökröt ütsz, Tollammal én embert ütök Egyébiránt ez egyre megy, (Apám mestersége és az enyém. Pest, 1845. január) "Oh lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet!... (Tündérálom. Szalkszentmárton, 1846. február 20.)

Kivonatos leírás: