Elhangzó szöveg: A világról szerzett ismereteink többségét szemünk közvetíti tudatunkhoz. Látásunk romlását ezért állandóan korrigálni kell. Évezredeken át még sem keresett erre megoldást az emberiség. A vízzel töltött üveggömb nagyító hatását már az ókorban is ismerték, de nem használták semmire. A korai középkorban aztán megjelentek a hegyi kristályból csiszolt olvasó kövek. Ezeket később bőr, fa, teknőc vagy nemesfém keretekbe helyezték. Elsősorban írástudók, főleg papok használták. Innen ered a pápaszem elnevezés is. Nem ismerjük a szemüveg feltalálóját, de a XIV. századi képzőművészeti alkotásokon már rendszeresen jelennek meg szemüveget viselő alakok. Később már a nagyközönség számára is gyártják. S bár még nagyon drága, már vásárokon is árusítják és vándorkereskedők viszik helységről helységre. Ezzel egyidejűleg már orvosok, anatómusok, fizikusok tudományosan is kutatják a látás mechanizmusát. Az 1700-as évek közepén készül ez a mindmáig modernnek számító mozgatható szemmodell. Megjelennek a speciális két, sőt három fókuszú szemüvegek is. Keletre az 1800-as évek elején Európából jut el a szemüveg. Olvasásra is használják, de elsősorban divatcikk. Mint ahogy mindmáig mindenütt a világon divatoznak is vele. A magyar dzsentrit monokli nélkül el sem lehetett volna képzelni. A századfordulóra vált a szemüveg mindennapi életünk elengedhetetlen segédeszközévé. A lencsék egyedi csiszolását felváltotta a szériagyártás. A legkülönbözőbb dioptria értékek készíthetők már nagyüzemi módszerekkel. Az egyre növekvő igények tökéletesítik a technikát és tovább gazdagodnak a formák is. A szemüveg a mai emberek mintegy hatvan százalékának elengedhetetlen munkaeszköze.

Kivonatos leírás: