Elhangzó szöveg: A magyar falvakban lassan már csak kis múzeumokban található a régi életforma. Mikófalván a ház egykori lakója vezet végig bennünket a falumúzeumán. (szinkron: "Akkor, mikor engem idehoztak, én a hátulsó szobába vótam. Ott aludtam a férjemmel, oda vót berakva minden. Apósomék a túlsó lakásba laktak. Nem fűtöttek még akkor a menyecskéknek. Este átjöttek, az emberek hamarabb fekünni, mink még sokáig fent vótunk, 12 óráig, 1 óráig, akkor már meleg vót az ágy, oszt nem kellett fűteni. Vót 4 ember, apósom például, neki mindig itt szembe vót a hely, ez vót az apósomé, itt ült, itt ült Gergely, itt ült Jóska. Akkor még vót nekünk olyan két gyermek, aki bornyúkot hajtogatott, az is itt ült. Mink meg a konyhába ettünk. Sokan vótak az asztalnál, nem is fértek. Meg örültünk, ha jutott az utolján.

Kivonatos leírás: