Elhangzó szöveg: Diseri József fényképész. Harminckilenc éves. Segesden született. Mint miden falusi fényképész, ő is egy 25-30 kilométernyi területnek jól ismert, állandó vevőkörrel dolgozó fotósa. [Diseri József]: "Sokat járok át Segesdre. Sok a megrendelőm. Hívnak esküvőkre, aztán családi képek, gyerekfényképek. Meg aztán ott laknak a szüleim. Gyakran, rendszeresen átjárok hozzájuk, szóval otthon vagyok én Segesden. Húsz évvel ezelőtt, amikor én ott gyerek vótam, hát azér' egészen más világ vót. Há' nekem persze akkor is szép volt, tetszett, szóval szerettem én ezt a falut, de, hát arra például emlékszem, az utak akkor, hát csupa por volt minden. Gödör, meg sár, meg por, meg latyak." A háromezernégyszáz lakosú Segesd útjainak hossza huszonkilenc kilométer. Ebből fél kilométernyi aszfaltburkolatú, a község három utcája. A többi földút. Télen jéggé dermedt tócsákkal, ősszel áthatolhatatlan sártengerrel. Az utak egynegyedén van járdacsík. [Diseri József]: "Húsz évvel ezelőtt nem volt villany Segesden. Hát én még emlékszem, még petróleumlámpával próbálgattam csinálni az első képeimet. Hát az, az, arról jobb nem is beszélni." 1954 óta van villanyvilágítás Segesden. Feszes vezetékek, csillogó telefonhuzalok, ósdi tányérlámpák, sudár higanygőz lámpák, surrogó izzók, népdalt sugárzó rádiók, fehérfényű televíziók, elektromos kályhák, villanyvasalók, hidegfehér hűtőszekrények. Ez húsz év óta egyre természetesebb Segesden. Segesden még harcban áll egymással az ősi kerekeskút, és az 1963 óta megjelent utcai közkút. Tíz éve jött létre egy önkéntes társulás a "Segesdi Törpevízmű Társulat", amelyet a tagok ezer-ezer forinttal, és háromszáz forintnyi árokásással alapítottak. Jelen pillanatban majdnem négy kilométer az utcai vezetékek hossza. Százharminckét ház udvaráig már elér a vízcső, csak be kéne vezetni. Ötvenkét házban a fürdőszobában is folyik a víz. [Diseri József]: "Akkor az élelmiszerellátás, hát az nem olyan jellegű volt, mint ami most van. Mer' az akkori lakosság, hát az főleg a háztájiból élt. Inkább csak fűszer, cukorka, meg hát ilyen apró háztartási dolgok, hát ilyenér' mentek akkor a fűszerüzletbe." Ez az önkiszolgáló bolt tízezer forint átlagforgalmat bonyolít le naponta. Leltárszerű felsorolás hiánycikkekből: felvágottak, főként parízer, kolbász, huszonhárom forintos szalonna, étolaj, Ráma margarin, ételízesítők, májkrémek, szalontüdő- és pacalpörköltkonzervek, halkonzervek, Tipp, WU 2, ablakmosószerek. Babakrém és Hypo. Egy héten háromszor érkezik tejszállítmány. Ez általában még aznap elfogy. A bolt legújabb szerzeménye egy hatszáz literes hűtőszekrény. Ebben a fagyasztott baromfit tárolják, amit a falusiak nagyon szeretnek. Az ÁFÉSZ húsboltja csak hetente egyszer kap húst, amelyet még aznap, hosszú sorban állás után felvásárolnak. [Diseri József]: "Iparcikk. Az úgy volt, hogy rendszerint a járás, vagy a megyeszékhelyre utaztak be ilyesmit venni. Vót persze vásár. Hát ott igen, ott, ott lehetett venni sok mindenfélét." A falu műszaki boltjában, ebben az évben negyven darab motorkerékpárt, több, mint ötven mosógépet, majdnem ennyi hűtőszekrényt, harmincnál több olajkályhát, és huszonöt darab TV-t vásároltak. A bolt négymillió forint évi forgalmat bonyolít le. A ruházati bolt ez évi kínos újdonsága: megszüntették a konfekciót. A falusiak a viszonylag kis forgalmú, szűk raktárhelyiséggel rendelkező boltban már régóta nem találtak megfelelő választékot. A jóval igényesebb vásárlói szemléletnek kapóra jött az egyre jobban kifejlődő közlekedés a környező nagyobb településekre. Azóta Kaposvárott, Marcaliban, Böhönyén vásárolják a konfekciót. A községben harminckilenc kisiparos működik. Téli János műhelyében naponta tizenöt-húsz vendég fordul meg. A forgalom mégis kisebb, mint régebben. A fodrász szerint ezért a hosszúhaj-divat és a jó pengék okolhatók. A falu egyetlen cipésze Marton László, főfoglalkozásban kocsmáros, a 8. sz. Italbolt vezetője. Így, miután csak szabadidejében ér rá cipőkkel foglalatoskodni, a falusiak a szomszéd községbe járnak lábbelijüket megjavítatni. A múlt hónapban Bicskei József szabó két új öltönyt varrt és hatot alakított. Háromszáznyolcvan forintba kerül nála egy férfiöltöny. Keresztes Mátyás 1968 óta pék Segesden. Naponta három mázsa kenyeret süt. Sikerére jellemző, hogy a népszerű "kukoricsot", a fonott kalácsot már nem sütik a falusi házakban. A pék kenyere ezt is pótolja. [Diseri József]: "Az öregekkel az volt a helyzet, hogy olyan nagyon elesettek vótak. Persze vannak most is ilyenek. De hát akkor a két vagy három generáció mégiscsak együtt lakott. És úgy valahogy jobban meg tudták oldani, hogy gondozzák az öregeket." Segesden két öregek napközi otthonja működik. Itt az idős magányosoknak adnak pár forintér' ebédet, és nyújtanak napközben szórakozási lehetőséget, könyvet, televíziót vagy kártyát. [Diseri József]: "Jöjjenek el majd máskor is, aztán körül nézhetünk, mer' én itt mindenkit ismerek! Szóval, csak jöjjenek! Van itt olyan sok minden, amit még érdemes lenne lefilmezni."

Kivonatos leírás: