Elhangzó szöveg: Kass János kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész kedvenc műfaja az illusztráció. Sok-sok mesekönyv, gyermek és ifjúsági regény került közelebb az olvasókhoz grafikái segítségével. Gyöngyösi kiállításán jónéhány gyermekkönyv eredeti rajzait is bemutatja. De ezen a kiállításon Kass János nem akart főszereplő lenni. Egy héten át harminc gyöngyösi gyerekkel dolgozott együtt és a gyermekfantázia a hivatásos művész irányításával egyedülálló kiállítást eredményezett. [Kass János szinkron]: "A kiállítás azért készült, mert olyan publikumra van szükség, akik nemcsak nézik a kiállítást, hanem értik is. Ennek az egyik módja az, hogy együtt dolgozni a gyerekekkel, tehát játékosan együtt dolgozni a gyerekekkel, és úgy rávezetni őket látásra, hogy csinálják is. Nem valószínű, hogy ezekből a gyerekekből művészek lesznek, egy-kettő biztosan művész lesz ezekből, de a célja az volt, hogy ha kiállítást megnéznek, akkor kontaktusok legyen, ne formális. És a zenében erre nagyon jó példa van a Kodály zenei nevelési metódusa, ami már világhírű volt. Ez a vizuális és a képzőművészeti nevelésben egyáltalán nem jelentkezik egy ilyenfajta pedagógiai igény. Én a főiskolán a növendékeimmel számos kísérletet csináltam, és akkor merült föl bennem az a gondolat, hogy - miután gyerek könyveket is illusztrálok -, próbáljuk meg 10-14 éves általános iskolás gyerekekkel is megcsinálni. És úgy néz ki, hogy ez a kísérlet eredményes volt, mert elementáris energiával és fantáziával dolgoztak, és semmilyen tér, anyag, szín problémájuk nem volt, olyan spontánul és ösztönösen csináltak mindent, ami engem is meglepett. A játékos ösztön robbanásszerűen jelentkezett, és rövid információ után teljesen otthonosan mozogtak anyagban, térben, három dimenzióban." A gyöngyösi kiállításon Kass János azért vonult a háttérbe, hogy harminc kis alkotótársa egy lépéssel közelebb kerülhessen a művészet megértéséhez.

Kivonatos leírás: