Elhangzó szöveg: A Budai Vár rekonstrukciója során váratlanul nagyértékű Anjou-kori szobrok kerültek elő a föld alól. Feltételezések szerint ezek félezer év előtt a királyi palotát díszítették és valamely átépítés során ítéltettek feleslegesnek. A felfedezés művészettörténeti szenzáció lett, a sajtó naponta adott hírt az újabb és újabb leletekről. Mintegy 3-4000 darabban ötven alkotás került elő. A restaurátor azonban, bármely szakmai izgalom sürgesse is, nem kapkodhat. Türelem és hozzáértés: ez hozza meg a Budapesti Történeti Múzeum Szakál Ernő vezette restaurátor-csoportjának sikerét. Aprólékos gonddal kell kikeresni az egymáshoz illő törésfelületeket, hogy azután poliészter-gyantával egymáshoz lehessen ragasztani a töredékeket. Lépésről lépésre így áll össze újra egy-egy régi alkotás. Egyszer elkövetkezik a nagy pillanat: a töredékekből újra megszületik és talpra áll a valahai mester műve. Elv, hogy a hiányzó részeket újjal pótolni nem szabad. Az ilyen pontokon ezért csak statikai kötést alkalmaznak. A súlyosabb vagy kényes illeszkedésű darabokat a biztonság érdekében bronzcsapokkal kötik egymáshoz. Félezer éve a szobrokat szokás volt festeni: infravörös sugarakkal keresik a rejtőző festékmaradványokat. Az összeállítással egyidőben másirányú munka is folyik: meghatározzák a művek keletkezésének pontos idejét. Az összehasonlítások alapján ez mintegy tíz éves pontossággal lehetséges. A korról vall a ruházat egy-egy jellegzetes részlete, vagy egy-egy ábrázolt tárgy. Az eddigi ásatások során előkerült leletekből várhatóan mintegy 20-22 szobor kerülhet majdan a közönség elé.

Kivonatos leírás: