Elhangzó szöveg: Elhatároztam, hogy vasárnap felviszem a gyereket az esztergomi Babits-házhoz. Bonyolult vállalkozás. úttalan utakon, kiszolgált irányjelzők mentén hágunk egyre magasabbra. Elmagyarázom a gyereknek, hogy az autogramfal olyasféle, mint Hollywoodban a lábgyűjtemény-múzeum, amit egy régi híradóban már láttunk. Csak a híres színészek kéz- és lábnyomát őrzik betonba merevítve, itt e század magyar íróinak, költőinek aláírásait őrizzük a Babits-ház verandafalán. Őrizzük? [gondnoknő]: "Mostan csak a vendégeket fogadom, akik Babits Mihályhoz jönnek látogatóba. Minden fal romlandó, tehát ez is hull, a madarak kivésik a neveket, már sok név le van kaparva. Tóth Árpád, Nagy Endre, Kosztolányi, Tolnai Gábor. Tartósítani kellene ezt a falat!" [Horváth István múzeumigazgató]: "Na, most fölvetődött itt több gondolat, hát egyebek között olyan, hogy valami üveglapot helyeznének elé, vagy plexilapot helyeznének pontosan rá, vagy néhány centiméterrel eléje. Mindegyiket elvetették, éppen szakmai szempontokból, tudniillik az üveg mögött egyrészt más lenne a páraviszony, mint a küldő levegőben, és ez rontaná tovább, még gyorsabban rontaná a falat, úgyhogy végül amellett döntöttek a szakemberek, hogy a falnak így kell maradni, ahogy van, és olyan 5-6 évenként, ahogy szükségeltetik, úgy egy kicsit fel kell javítani. Úgyhogy ennek megfelelően 1968-69-ben mi restauráltattuk a falat ismét." Eddig a hivatalos vélemény. De vajon a tudományos-technikai forradalom, az űrrandevú korában elfogadható-e, hogy egy vályogfal megmentésére nincs megoldás?

Kivonatos leírás: