Elhangzó szöveg: A távoli kelet, Közép-Ázsia volt az őshazája egyik legrégibb ipari növényünknek, a kendernek. Őseink évszázadokon át házilag dolgozták fel, ipari üzem csak mintegy száz esztendeje talált hasznot hajtó technológiát erre a munkára. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat mezőhegyesi üzemében már ősidők óta így folyik a munka. A kórótörőt kézzel kell etetni. Kemény munka ez és balesetveszélyes. A műhelyben szerte szállong a száraz kenderpor, sok légúti megbetegedés okozója. Hogy a fonható rostokhoz jussanak, a pozdorjává zúzott fás részeket tilolással kell eltávolítani. A tilolóállásokban egy műszak alatt, egy asszony keze alatt egy mázsányi kenderszál tisztul meg és indul további feldolgozásra. Filmriportunk eddigi része már csak ipartörténelmi dokumentum. Az elavult műhelyek, gépsorok eltűntek a gyárakból. Néhány hónapja már modern kenderkikészítő dolgozik a régi helyén. Szovjet törő- és kenderturbina tisztítja ki a pozdorját, majd gerebenező gép fésüli, egyengeti a finom szálakat. Az új gépekkel nyolcszorosára emelkedett a termelés. A tisztított szálakat ezután a szegedi Kenderfonó Gyárban munkálják tovább, sodorják fonallá. A kenderfonalnak a világpiacon óriási a kereslete: értékes devizát hoz a népgazdaságnak. A Kenderfonó Vállalat újszegedi üzeme más termékkel, a kendert pótló műanyaggal dolgozik, amelynek tartóssága, használhatósága megegyezik a kenderével, csak sokkal olcsóbb. Készül belőle zsineg, zsák, kötél, ponyva, heveder, műszaki szövet, különböző tömlők. A korszerű technológia és az új termék bevezetésével a szegedi vállalat termelési értéke a többszörösére nőtt.

Kivonatos leírás: