Elhangzó szöveg: A társadalom és az egyén mérhetetlenül veszélyes ellensége az alkohol. Szeged mellett, Nagyfán a hatásos védekezésre Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetet hozott létre az állam. Részlet egy önéletrajzból. "Én, Holchauzer János 1937. június 22-én születtem Csékúton. Apám géplakatos, anyám háztartásbeli. Jelenleg nős vagyok, két gyermek apja. 1971-ben mint gépkocsivezető dolgoztam a MÁVAUT-nál, s volt egy hibás cselekedetem, ami miatt fegyelmileg elbocsátottak. Utána gyakran változtattam munkahelyeimet, voltam gépkezelő, csillés, lakatos, targoncakezelő, és így tovább. A kudarcok és egyéb okok miatt az italozásom is nagyobb mértéket öltött. Emiatt családi súrlódások keletkeztek. Összeütközésbe kerültem az öcsémmel, apámmal, egyedül a feleségem tartott ki mellettem. Az italozás 1974-75-ben fantasztikus méreteket öltött, bár elvonókúrán is voltam Sümegen. Úgy gondoltam, hogy az itteni terápiás kezelés visszavezet oda, ahonnan elkanyarodtam. Ezért igyekszem is végrehajtani. Ide jutásomnak egyedül én vagyok az oka, ezért nem hibáztatok senkit. Kérem a leírtak szíves tudomásulvételét!" Kikönyörgött féldecik, négykézlábas éjszakák, dühödt pofonok, bicskázások, sörök, bádogpultok, hisztériák mögött zárult le a sorompó. Megszületett a törvény: az idült alkoholistát a szétszabdalt család, vagy a belefáradt munkahely is javasolhatja a legalább egyéves terápiára. Mostantól akár paragrafus akár a gyógyulni akarásból született elhatározás hozza a beteg embereket Nagyfára, Európa első kísérleti telepe nyitja fel előttük sorompóját. Egy társadalom tudatos harca az alkoholizmus ellen egyelőre szerény, kezdeti körülmények között, új stációjához érkezet. (szinkron): " – Az országba nemigen árulnak olyan szeszt, amit én nem kóstoltam meg. Skót viszkitű elkezdve a Hubertusig, az ürmöstől a sörig… – Melyiket szerette a legjobban? – Hát azér’ mégis csak a bort, a jó bort, azt szerettem a legjobban, de azt is tisztán. – Mennyit tudott meginni ebből a jó borból? – Hát egész nap eldörgölgettem 3-tól 5 literig elment, akkor még nem lehetett észrevenni, hogy…" "Kedves Feleségem! A csomagot és a levelet megkaptam. Nagyon jól esett és jókor is jött, mert már hiányzott a cigaretta és a szalonna is. A gyerekek írásának örültem a legjobban, de mondd meg az Áginak és az Andreának, hogy ha nem javul a helyesírásuk, akkor nem lesz szegedi papucs! Egyelőre csomagot nem kell küldeni, azért majd pengét, ha lehet Wilkinsont, azt küldhetsz, mert itt elég gyenge pengék vannak. Most már szaporodunk lassan, már nyolcvan körül van az összlétszám. A télre műhelybe megyek dolgozni, most a jövő hónapba vesszük át a kéziszerszámgyár itteni műhelyét, ahol előreláthatólag én leszek a művezető, remélem, hogy megállom a helyemet a rám bízott poszton. Csókollak benneteket, a gyerekeknek mondd meg, hogy tanuljanak szorgalmassan, anyukát is üdvözlöm, sokat gondol rátok: apu." "– Hallgassák meg Horváth Jenő dalát, címe: Levél apukához. Tudom, hogy most haragudnál, hogy ha látnál engem, késő van, és még sem alszom én. Ne félj, csak a kislámpa ég, csend van, szék se reccsen. Alszik anyu, alszik kisöcsém. Ritkán jársz most, apu haza, mindig úgy sietsz el, és valahogy olyan furcsa vagy, tudom, nem árulsz el engem, hisz te mondtad rég egyszer, mi összetartunk, ugye férfiak! Apuka, gyere haza, szépen kérlek, ígérem, jó leszek nagyon, nem verem meg többé a kisöcsémet, fogamat szó nélkül megmosom! Semmit se hozz nekem, mert más úgysem kell, csak te gyere és velünk maradj, ugye nem sokat alszom más, egy reggel itt leszel! Csókol: kisfiad! Azt mondta az anyu, hogy te csak pár hétre mégy el, vidéken vagy, most ott dolgozol. Elhittem és azóta is úgy aludtam éjjel, másnap itt vagy, vajon mit hozol? Nem jöttél, csak jött helyetted pénz, cukor, ajándék, és villannyal hajtott kisvasút, nincsen, aki megjavítsa, ha rossz lesz a játék, és nélküled nem örülök úgy!" "– Volt olyan alkalom, odatette vóna egy revolvert megtöltve meg egy üveg bort, hogy válasszak, legfeljebb azt mondtam vóna, előbb hadd igyam meg a bort, utána aztᒠagyonlőhetnek! Egyszer olvastam az újságba, vót erről egy cikk, hogy azt alkoholistának lehet nevezni, aki legalább hatszáz forintot költ el italra. Na, kérem szépen, én nagyon jól tudok olyant, aki háromezeröt, hatszáz forintot is elkölt, és mégse mondják alkoholistának, hogy hogy csinálja…" "– Tudd meg azt, hogy anyunál szebb úgysem lehet senki, s nálam jobban senki sem szeret!" A gyógyulás, a remény, a bizalom a jövőben segít át a katonás, formaruhás fegyelmen, a kórházszagon. Az ország százezer számon tartott alkoholistája és sok százezer soha meg nem számolható, szétzúzott élete, családja érdekében építették, építik tovább az intézetet. Ostoba előítéletek, fel nem oldható görcsök, és a megfoghatatlan bürokrácia akadályozza a ma kétszáz személyes telep feltöltését. Most százan vannak. Édesapák, akik már azzal is a gyógyulás útjára léptek, hogy elzáratták az alkoholhoz jutás lehetőségétől, hogy nem kísérti őket immár lépten-nyomon a szesz ezernyi csábítása. (szinkron): "– Szeretettel csókol kisfiad!"

Kivonatos leírás: