Elhangzó szöveg: Napjainknak nincs olyan perce, hogy valamilyen kábel ne szolgálná életünket, munkánkat, kényelmünket. Amikor villanyt gyújtunk, telefonálunk, tv-t nézünk vagy kávét főzünk, az energiát, a fényt, a hangot kábel szállítja. Összesen vagy negyvenezer fajtát gyártanak a Magyar Kábel Művek üzemeiben. De nem eleget. Nem véletlen, hogy mostanában a sajtóban annyi szó esik kábelgyártásunk helyzetéről, hiszen legalábbis elgondolkodtató, hogy öt év alatt egymillióról tizennégymillió dollárra emelkedett a kábelimport. A gyárban ugyanis minden tíz gép közül négy áll. Nincs munkás, aki kezelje. Azt kutattuk, hogy mi az oka annak, hogy 1975-ben egy esztendő alatt 736 dolgozó hagyta el az üzemet? Egy a sok közül: Csősz Rózsa. [Csősz Rózsa és a híradós riporter]: " – Tizennégy éve mentem oda dolgozni, 1962-be. – És mégis eljött. – Mégis eljöttem. – Miért? – Találtam sokkal tisztább munkát és sokkal könnyebbet, mint a Kábelgyárba volt és ezért. Hát, hogy őszinte legyek nyakig olajosak voltunk mindig, tiszta koszok voltunk, olajossak, meg minden, és elég nehéz, mer’ 40-50 kilós orsókat kellett emelgetni. És mᒠezt meguntam, ezt a sok emelgetést, nehéz munkát. – Az új munkahelyén milyen a bére a régihez képest? – Körülbelül ugyannaz, mint a régi, csak nekem azér’ jobban megéri, hogy ide járjak. Igaz, hogy kicsikét messzebb van, mint ez, de jobban megéri. Sokkal tisztább és kényelmesebb." Stíbor Géza új munkahelye a Mechanikai Mérőműszerek Gyára. [Stíbor Géza és a híradós riporter]: "Magyar Kábel Művekbe dolgoztam három évig, közbe két évig katona voltam. – S mér’ hagyta ott a Kábel Műveket? – Hát itt a nagyobb kereseti lehetőség mellett, több munka, de a továbbtanulási lehetőség is biztosítva van és hát ott, ott tényleg nagyon, nagyon alacsony szinten fizetnek, ami 11 Ft-os órabérem volt leszerelésem után és most itt 13 forinttal és negyedévi prémiummal kiegészítve néha, legalább is, remélem, sokkal többet tesz ki." A kábelgyári béreknél sok más üzemben valóban havi 4-500 forinttal többet lehet keresni: ez az egyik oka a nagy elvándorlásnak. És sajnos igaz, hogy a kábeleket részben elavult, fél évszázados gépeken gyártják. Ezeken a munkahelyeken a nehéz fizikai munka elkerülhetetlenül piszkos környezettel párosul. Az viszont már nem elkerülhetetlen, hogy az öltöző is ilyen legyen, és hogy egy öltözőszekrényben legyen a tiszta utcai és a piszkos munkaruha. Vannak a gyárnak korszerű, tiszta üzemei is. Ezeken a munkahelyeken a gépkezelő munkások nagy értékekért felelnek, szakértelmükön, igyekezetükön sok múlik, hiszen kevés üzemben lehet elmondani, hogy egy munkás egy év alatt kétmillió forint értéket termel, gépe pedig több tízmilliót ér. Ezek után elég meghökkentő, hogy bonyolult gépek irányítói nem szakmunkások, legalábbis 1968 óta nincs iparitanuló képzés. A kábelgyárnak ez a másik nagy gondja. A mai munkaerőhelyzetben a létszám növelésére nincs mód, megoldást csak a korszerűsítés jelenthet. Ez már megkezdődött és folytatódik. Ez az új gépsor például hatszorosát termeli a réginek, méghozzá a világszerte keresett beázás-mentes telefonkábelből. A munkáslétszám itt tehát mindössze hatodrésze a réginek. Kérdésünkre a Munkaügyi Minisztérium illetékesei elmondták, hogy néhány hét múlva döntés várható, amely a kábelgyártást ismét szakmunkának ismeri el. A kábelművek vezetői vállalják, hogy a belső tartalékok feltárásával és a technika korszerűsitésével öt éven belül teljes egészében megtermelik a hazai kábelszükségletet.

Kivonatos leírás: