Elhangzó szöveg: [Dóczi Erzsébet]: "Nagyon örültem a levelednek. Azt kérdezed, hogyan él a mi családunk és írjam meg, hogy mi szeretnék lenni. Mi Magyarország keleti részén, a Nagyalföldön, Szolnok megyében, tanyán élünk. Négy fiú és két lánytestvérem van. Én az általános iskola nyolcadik osztályában tanulok. Kedvenc tantárgyaim az orosz nyelv, magyar nyelv és a földrajz." [nagy Kálmán, tanár]: "A tanyavilág helyét, melyben Dóczi Erzsiék élnek Mezőhék község földrajzi helyzetével lehetne a legjobban meghatározni. Lehetne, ha legtöbb térképünkről maga a kétségtelenül kicsi Mezőhék nem hiányozna. Pótoljuk most a mulasztást e térképen." [Gaudi Lajosné tsz. párttitkár]: "A magam részéről kormánykitüntetésre kellene javasolnom háztartásban dolgozó parasztasszonyt, Dóczi Ferencné, hétgyermekes asszonyra esne a választásom, aki itt lakik ebben a tanyában családjával. Aki fáradtságot nem kímélve neveli a gyermekeit, nem vonja el a tanulástól, nem kell dolgozniok, makkegészségesek a gyerekek, nem is csoda, hiszen naponta isszák köcsög számra a tejet. Teljesen természetes nekik az, hogy anya egyszerre három libát vág és így jut mindenkinek az asztalnál ebéd. Ahol a gyerekek ismerik egymás ellenőrzőkönyvét, tudják, hogy a harmadik oldalon Ferinek hármasa van, mert kis haszontalan volt és nem tanult, és hogy az Erzsike megint már mennyi könyvet hozott, mennyit kapott és milyen jól vizsgázott oroszból, a versenyen milyen jó eredményt ért el. Ilyen az egész család, az apa is törekvő, most végzi a 8-ik általánost, tehát együtt tanul a gyermekeivel és büszkén mondják a gyerekek, hogy én segítettem apunak, hiszen én sokkal jobban tudom, mint ő, mert én már ezt hamarabb megtanultam." [Dóczi Erzsébet]: "Édesapám a Táncsics Termelőszövetkezetben dolgozik, állatgondozó. Édesanyám a háztartást vezeti, takarít, mos, főz, rendben tart minket. Gyakran segítek neki. A következő évben Budapesten az Apáczai Csere János Gimnáziumban szeretnék tanulni. Most a felvételi vizsgára készülök. Tolmács, vagy tanárnő szeretnék lenni. (…) S a ruhák fényesen suhogva keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő. Szőke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. A költő ebben a versében felnőtt fejjel visszagondol a gyerekkorába. A mamát mindig a mosóteknő, ruháskosár mellett látta. Átgondolja azt, hogy amit egyszer elrontottunk, azt nem mindig lehet visszahozni. A mama meghalt, és már ő sem tudja gyerekes hibáit kijavítani. Itt írja, hogy nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő. Az én édesanyám nem a padlásra, hanem a tanya udvarára tereget. Mindennap mos, hiszen kisebb testvéremmel sok ruhát összekenünk. Gyakran az egész tanya tele van száradó ruhákkal. A ruhák fényesen, suhogva keringnek, szállnak a magasba. Ősszel már új címemre írj: Budapest, Apáczai Csere János Gimnázium, Cukor utcai Kollégiuma. Magyar barátnőd: Erzsi."

Kivonatos leírás: