Elhangzó szöveg: Közéletünk nagy figyelemmel kísérte az Írószövetség közgyűlését, ahol íróink egységes politikai akaratát véve figyelembe a főtitkári beszámoló a feladatokról szólt. [Dobozy Imre]: "Társadalmunk, nemzetünk számára az a legfontosabb, hogy irodalmunk a maga sajátos eszközeivel milyen igazi értékeket, íróink közéleti magatartásával milyen szükséges és orientáló eligazittásokat tud adni a társadalmi-nemzeti önismeret elmélyittésében, nemzeti programunk megvalósittásában, a fejlett szocializmus felépittésében." Dobozy Imre után Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára a nagy osztályütközések utáni kor irodalmának küldetéséről beszélt. [Óvári Miklós]: "Segítse a fejlett szocialista társadalom megteremtését. Az új és sok tekintetben már most is meglévő szocialista erkölcsi normák általános érvényesülését. Népünk műveltségi színvonalának további emelését." A felszólalásokból kitűnt: íróink egységesen szocialista társadalmunk tökéletesítését tekintik hivatásuknak. A múlt írói feltárása akkor hasznos, ha az a jelent szolgálja, erről szólt Juhász Ferenc. [Juhász Ferenc]: "Mert volt 1956 véres ősze is. Magyar szocializmusunk legkonokabb, legtűzvészesebb, leggyötrelemlángúbb óriás időpillanata. Amikor döntenünk kellett. Döntenünk, ítélnünk, választanunk. És hogy félreértés ne történhessék, kimondom azonnal, itt és most is, én hiszek a szocializmusban, vallom a szocializmust, de nem hiszek a tévedhetetlenségben." A tanácskozáshoz hozzászólt Aczél György miniszterelnökhelyettes is. [Aczél György]: "Itt sokszor emlegetik, és sokszor szó van a demokráciáról. Én szeretném mindenkinek eloszlatni a tévhitét. A demokrácia, az egy rendkívül kegyetlen, az egy nagyon embertelenül nehéz dolog azt megtanulni, mert el kell viselni tisztességgel egymástól rengeteg dolgot, meg kell vitatni olyan kérdéseket, amiket nem kellett, de a népnek szüksége van rá, az irodalomnak szüksége van rá, a szocializmusnak szüksége van rá, nemcsak az üzemekben, nemcsak a termelőszövetkezetekben, nemcsak falvakban, hanem az irodalomban is egy tisztességesebb, egymást még jobban megbecsülő, olyan demokratikus légkörbe, ahol vitatkozhatok jelzők előzetes adása nélkül. Itt van a mi egész nagy problémánk, kevés a lakás. Nem beszélek lakáskérdésről, de kérem aznap, amikor egy ember beköltözik egy új lakásba, egyszerre kép kellene neki, könyv kellene neki, humanizálni kellene, hogy én is divatos szóval éljek, a lakását, eleget tettünk mi azért, hogy eljuttassuk? Vajon jót teszünk azzal, hogy egy pillanatban, néha óriási viták harsognak, hogy végveszélyben a nép, mert Jókait szereti? Én merem bevallani anélkül, hogy Jókai-rajongó lennék, hogy kívánom, hogy abba a négyezer lakásos új városkába, Tiszaszederkény-Leninvárosba, ha nem más, de az úgy tudom még a fele könyvnélküli lakásba legalább Jókai legyen, Gárdonyi legyen, hogy olvasni kezdjenek az emberek. A történelemben először vált létszükségletté a kultúra."

Kivonatos leírás: