Elhangzó szöveg: Ezen a héten az Alföld témáink forrása. Békés megye egy kis tanyáján bukkantunk egy minden iránt érdeklődő bácsira. (szinkron riporter:) " – A marigeni bácsit tetszenek ismerni? – Ismerjük. – Miről nevezetes itt a Jani bácsi? – Hát, ilyen csillagászatrúl, avval foglalkozik ő. – Hááát, hogy miről? Én nem tudom… Ugye őneki ez a csillagászati ugye, könyve is van, meg hát aztán eztet ugye ő szereti. – Ez? Hát mirű, csillagász. – Hát sokan nem akarták hinni, de amikor mikor meglátták, bizony akkor nem tudtak szólni hozzá, semmi. Mer először úgy volt. Á, én látok szabad szemmel is a Holdat, aszongya. Hó, de gyere nézd meg, mondom, a távcsőbe. Akkor meglátod, hogy mi van rajta, hogy vannak ott hegyek, meg vannak gödrök, tehát azok a kráterek. De vannak, amik csillagnak nevezünk, az ugye olyan, mint a Nap, ami éget ugye, aminek van energiája. Az olyan csillag, ugye, akinek nincs energiája, az bolygónak nevezzük, ugye, azt. Ott létezhet valami élőlény is, azt nem lehet tudni. Az én öcsémnek a fia ide járt iskolába. Az hozott ide nekem könyvet. Ezt a kis csillagászati könyvet hozott. És azóta oszt én elkezdtem olvasni, az megvan itt is az kis csillagászati kis könyv. Én nem sokat ismerek csak a Fiastyúkot, aztán a Vénuszt ismerem, meg a Jupitert ismerem és a Göncölszekeret azt ismerem, aztán a sarki csillagot ismerem. Szaturnuszt még a legjobban szeretem. – Miért? – Mer’ annak olyan szép udvara van, úgy néz ki, mint a kerék. Hogyha, minthogyha egy kerék vóna ott az égen fönt, magasba. Olyan gyönyörűen néz ki, de hát azt szeretem a legjobban, meg a Napon a foltokat szeretem, azt le is rajzolom mindég, mint itt is lerajzoltam ebbe a kis könyvecskékbe, mindég lerajzoltam. Nekem ez csak szépségnek van, semmi hasznom nincsen, csak szépség. Szeretem ugye, nézni a Holdat és gyönyörködök benne. Ennek, hogyha aki akad olyan ember, aki ugye, eljön, annak nagyon szívesen megmutatom, hogy milyen is az a Hold vagy az a Nap ugye. Régen helóiaiak, kis fiatal gyerekek azok leghajlékonyasabbak vótak, hogy eljöttek megnézni a távcsövet, és meg is nézték ugye, gyönyörködtek. – Belenéztem egyszer, a Holdat néztük. – És? – Aztán szinte megijedtem, amikor olyan közel láttam. – Mikor így a Holdat néztük, akkor, hát voltak valami pettyek benne, miegymás. Hogy mi az, hát, azt mi nem tudjuk. – Nem akart belenézni? – Á, nem! – Nem kíváncsi? – Nem vagyok olyan kíváncsi. – Mért nem? – Hát, tudom is én. Má ilyen öregnek nem nagyon tetszik. – Mer hát én nem értek hozzá. – De mit látott? – Hát csillagokat, más semmit: – Én nem láttam, még nem láttam. Most vót ugye, napfogyatkozás, igen, igen, napfogyatkozás vót, de nem mentünk át nézni. – Mért nem tetszettek át… – Hát, ugye ilyen homályos volt az idő is, aztán csak nem mentünk. – Nem kíváncsi rá? – Kíváncsi lettünk vóna mink, csak nem mentünk el. – Láttam a távcsövit és én is belenéztem, hát innen mit tudom egy kilométerre pont egy disznótor volt egy tanyába és olyan közel hozta, hogy hát úgy néztem, mintha ott lettünk vóna disznótorba, olyan közel hozta az ő távcsöve."

Kivonatos leírás: