Elhangzó szöveg: Az alföldi "hírös városban", Kecskeméten a városi és megyei tanács vezetőinek hívására néhány esztendeje több fiatal művész telepedett le. A város lakással és ösztöndíjjal segíti a tehetséges fiatalokat. Négy ifjú művészt kerestünk fel közülük, hogy jövőbeli és néhány már megvalósult tervükről kérdezzük őket. [Nagy Kristóf]: "1975 januárjába költöztem Kecskemétre, azóta itt dolgozom. Célom az, hogy a környezetünket, például lakótelepeket, lakótelepek játszótereit és egyéb belső és külső terek tárgyaival szebbé és emberibbé tegyem a környezetünket." Nagy Kristóf lakószobája arra jó példa, hogyan lehet a házgyári lakásokat a berendezéssel hangulatossá tenni. Játszótéri alkalmatosságai máris nagy sikert aratnak az ifjabbak között. Mostanában új vállalkozásba kezdett: a Kecskeméti Nemzeti Park számára díszoszlopokat farag társaival, Dugár János fazekassal, és Buda Ferenc költővel. [Buda Ferenc József Attila díjas költő]: "Kezünkre szükségünk van. Azzal vagyunk teljesek. A tétlenségre kárhoztatott kéz, eredeti embervoltunk szülőtájairól bennünket idegenbe terel. A mechanikus munka úgyszintén. Kapcsológombok, csapok, fogantyúk működtetésére egy majom is megtanítható kellő türelemmel és szeretettel. Mi valamit valamiből akarunk létrehozni a magunk anyanyelve szerint. Mert, ahogy van beszélt és zenei anyanyelv, úgy mindnyájunk meggyőződése, hogy megvan a tárgyi kultúra anyanyelve is." [Leskowszky Albert hangszerépítő, hangszergyűjtő]: "Kecskeméten születtem 1950-ben. Azóta itt élek ebben a városban. Hangszerekkel ’968 óta, gimnázium vége óta foglalkozom, s gyűjtöm is és készítem is a hangszereket. Van egy, körülbelül százhúsz darab hangszerem, amik régi népi hangszerek. Tulajdonképpen a célom az lenne ezzel az egésszel, hogy egy olyan élő múzeumot hozzak létre, ahol készítenénk is ezeket a hangszereket és természetesen használnánk is. Sok barátom érdeklődik a hangszerek után, többek között a Kecskeméti Kodály Intézet diákjai is gyakran feljárnak hozzám és sokat muzsikálunk együtt." [Dugár János fazekasmester]: "Kecskeméten születtem. Szegeden tanultam a Tömörkény István Iparművészeti Szakközépiskolába, ott is végeztem 1968-ba. Azután újra visszajöttem Kecskemétre és megépítettem magamnak ezt a kis műhelyt. Azóta itt dolgozom. Fekete edényeket készítek ősi technikával, mivel ez a technika nem engedi meg a gyári gyártást. Ezt szeretném megőrizni, szeretném továbbadni gyerekeknek, fiataloknak. Ma legalább annyira fontos a mesterség fogásait, mint az edényformákat, készítést, motívumokat megőrizni. Ezért Kecskemét mellett, Lakiteleken általános iskolásoknak vezetek kerámia szakkört. Szeretnék Kecskeméten is vezetni, de úgy látszik, hogy a várost nem érdekli a munkám. Nem segítik, nem támogatnak ebben a munkában és hát ezért vagyok kénytelen Lakitelekre hetenként kijárni. (…) Idáig körülbelül és akkor szépen úgy folyamatosan csináld, jó?" "Jó." "Hogy álltok? Mutasd csak Tóni! Nézzük! Ide, itt még mindig kell oda még tapasztani. Igen. Ott azt a részt, ahol kiáll…"

Kivonatos leírás: