Elhangzó szöveg: Háromszáz munkásfiatal indult a Szovjetunió távoli vidékére, hogy részt vegyen a világ egyik legnagyobb fa- és cellulózipari kombinátjának felépítésében. Mennyi izgalma van az indulás előtti perceknek! Ellenőrizni kell, megvan-e minden. Meg kell hallgatni a sok-sok jó tanácsot, amivel a feleségek, menyasszonyok, jó barátok és családtagok búcsúznak, Borbély Imrétől, Petőfi Endre burkolómunkástól. Könyves Péter művezető, a mindig mosolygós Sárközi Imre épületasztalos, meg a többiek - huszonöt szakma tudói - kétéves munkaszerződést kötöttek a Komszomol védnökségével épülő Uszty-ilimszki gyáróriással. A bátor vállalkozás, vagy a várható közös kalandok reménye tette, de a nemzetközi építőtáborba induló fiatal munkások között máris szoros barátságok kötődtek. Elindult a Kun Béla brigád. Több ezer kilométernyi vonatozás és repülés után ez a vadregényes szibériai táj fogadta őket. A tajga ebben az évszakban a legszebb. Itt, Bratszkban, már működik egy faipari kombinát, ahova szárazföldön és vízi úton szállítják a hatalmas farönköket. Szibéria gazdag kincse a fa és feldolgozásához rengeteg energiára van szükség. Ezért épülnek sorra az Angara folyón a vízi erőművek. Bratszktól 800 kilométerre északra épül a már most negyvenezer lakosú város, Uszty-Ilimszk. Az újonnan épült munkáslakásokban laknak a magyar fiatalok is. Már áramot ad, de még tovább épül az Angara vízesésén létesített erőmű. A magyar ifjúmunkásokat máris maga közé fogadta a már korábban ideérkezett sok ezer és soknemzetiségű fiatal.

Kivonatos leírás: