Elhangzó szöveg: A repülőgép Nyugat-Afrika partjaitól 450 km-re az Atlanti-óceán egyik kis szigetéhez közeledik. Erre ritkán járnak mostanában európai filmesek. Forgatócsoportunk a felfedezők izgalmával várja a találkozást Praia-val, a Zöld-foki-szigetek fővárosával. Az ország alig több mint egy éve lett független. Másfél évtizedes felszabadító harc után, öt évszázados portugál gyarmati uralom alól szabadult fel. Az utcán mindenfelé plakátok a felszabadulás évfordulóját ünneplik és Amilcar Cabralra, a sziget szülöttére emlékeztetnek. A Bissau-Guineával közös felszabadító mozgalom, a PAIGC legendás vezetőjét 1973-ban ölték meg a fasiszta gyarmatosítók. Helyét fivére vette át. Tarrafalban áll ez a komor épület, a portugál gestapo egykori hírhedt börtöne. Napjainkban békésebb célokat szolgál. Az új kormány nyári tábort létesített itt mezőgazdasági szakközépiskolások részére. A tenger persze szórakozás és pihenés itt is, de mindenekelőtt a sziget lakóinak fontos megélhetési forrása. Az ország gazdaságának egyik legfőbb ága a halászat. A kifogott hal jelentős része exportra kerül vagy az egzotikusan színes, kavargó helyi piacra, amely, mint a fejlődő országokban csaknem mindenütt, egyben a társadalmi élet egyik központja is. Megtalálható itt az ország minden terménye: banán, dió, kukorica, cukornád és a jóízű, nálunk ismeretlen mangó. Ellátogattunk Cidade Velhába, a régi fővárosba is, ahol 1460-ban Diogo Gomes portugál kapitány először lépett afrikai földre. Ekkor ez a sziget még lakatlan volt, csak később telepítettek ide nyugat-afrikai rabszolgákat, s lett a rabszolga kereskedelem, valamint az Ázsiába vezető kereskedelmi út egyik csomópontja. Az ENSZ Fejlesztési Alapja irodát nyitott a fővárosban, hogy részt vegyen a gazdasági feladatok megoldásában. Cabral közvetlen munkatársa, munkájának folytatója Aristides Pereira elnök, és az ország többi vezetője célul tűzte ki, hogy felszámolja a gyarmati múlt örökségét. A sok feladat közül csak egy az egészségügyi helyzet javítása. Ehhez nyújt segítséget a Nemzetközi Vöröskereszt is. Az ide települt fehérek, és a behurcolt afrikaiak sok évszázados keveredése nyomán ma a lakosság 65%-a mulatt. A szigetek népe előtt félezer év után megnyílt a lehetőség, hogy maguk alakítsák országuk életét.

Kivonatos leírás: