Elhangzó szöveg: Budapest egyik legnagyobb parkjában, a Népligetben, befejezés előtt áll a TIT budapesti nagy planetáriumának építkezése. Bár a kupolabelsőt most még állványerdő bontja, hatalmas ívére kis fantáziával könnyen odaképzelhető a felhőtlen éjeken fölénk boruló csillagos égbolt. A planetárium jövendő bemutatóit már ma tervezi Schalk Gyula tudományos munkatárs. Régi vágya az embernek, hogy a csillagos ég képét valamilyen formában megörökítse. Ennek az ókortól napjainkig számos változata van, a szerint milyen volt az adott kor világképe. A különféle bonyolult, mechanikus szerkezetek Kopernikusz előtt a földközpontú elképzeléseket próbálták bizonyítani. A jénai Zeiss Művek készítették, Walther Bauersfeld tervei nyomán az első olyan szerkezetet, amely vetítéssel kelti az égbolt tökéletes és élethű illúzióját a kupola alatt. A két és fél tonna súlyú berendezés több mint száz vetítőlencséje és harminckét motorja kilencezer csillagot, a Nap, a Hold és a bolygók a Földről látható mozgásait jeleníti meg. A műszerekkel és a filmmel az Északi-saroktól a Déli-sarkig körbe utazhatjuk a Földet, amelynek meteorológiai jellemzői és csillagos égboltjai szélességi fokonként változnak. A planetárium szerkezetei arra is képesek, hogy a székén ülő nézőt képzeletbeli űrutazásra repítsék a Holdra, vagy naprendszerünk bármely más bolygójára, vagy akár a csillagközi térbe is. Az űrutazások korában világszerte egyre nagyobb az érdeklődés a szaporodó planetáriumok iránt. Az ember kíváncsi az őt körülvevő univerzumra. Minden planetárium egy-egy űrszínház, amelyben a szereplő maga a kozmosz és a nézők szórakozva ismerkedhetnek meg az égi jelenségekkel. A Nap látszólagos évi mozgásával, a körülötte keringő bolygókkal, vagy akár a Donati-üstökössel, amely 1858 augusztusa és októbere között haladt át az égbolton.

Kivonatos leírás: