Elhangzó szöveg: Az újpalotai lakótelep, Budapest legújabb lakónegyede, ma már mintegy hatvanezer ember életének ad új keretet. Egy kisváros a főváros peremén, az urbanizáció minden előnyös és hátrányos jellemzőjével. A lakótelepeket ismerve az építészek örvendetesen szépet alkottak itt. A váltakozó magasságú épületek ritmusa, a színek vidám harmóniája, a tágas zöld terület, a lakóhelyi jó közérzethez jó alapot ad. Tizenötezer lakás, tizenötezer család. Ez hatvanezer ember egyéni életvitellel, kívánsággal, igénnyel. Az irodalom mind többet foglalkozik a betonrengeteg elmagányosító hatásával, pedig létezhet lakótelepi közösség is. Erre találtunk örvendetes példát a Zsókavár utca 32-38-as számú házakban. A négy ház karbantartó szerelője az egyik pincében rendezkedett be. Az ő alkalomszerűen használt szerszámait eleinte csak kölcsön kéregették. Később azután felfedezték a szomszédos üres helyiségben egy közös hobbiműhely kiváló lehetőségeit. Most már csak a hangszigetelés van hátra. És néhány utcával odébb, egy Frankovics Mihály utcai házban a tető alatt, egy szárító helyiségben bukkantunk más érdekességre. (szinkron:) " – A lakónyilvántartó könyvből kiírtam mindazokat a családokat, ahol gyerek van és megkérdeztem őket, hogy szeretnének-e egy gyerekszobát, hogy itt a 10. emeleten kialakítanánk. – Nekem három gyerekem van és nagyon örülök a gyerekszobának, mert mikor esik az eső, akkor át tudnak menni játszani és én nyugodtan tudom végezni itthol a háztartást. – Lakónyilvántartó könyvből kikerestem, szakma szerint kinek, mi a foglalkozása, asztalos, lakatos, villanyszerelő. Utána fölkerestem a illető lakótársat, megkérdeztem tőle, hogy volna-e kedve társadalmi munkába segíteni a gyermekszoba létrehozását? – Az én kislányom már ugyan kinőtt a gyermekszobából, de az ő játékait fölhoztuk a gyerekszobába, és ami a régi lakásból maradt függöny, azzal egy kicsit szépítgettük a gyerekszobát. – A kimeszelését, a legittelését, lecsiszolását teljes egészébe, úgy ahogy van, azt én csináltam. Majd, amit a gyerekek összegyűjtöttek újságpapírt a kocsimmal elszállítottam a MÉH-be, háromszáz kiló volt, és ezér’, ami pénzt kaptak, hogy a gyerekek részére a szobába játékokat vegyenek. – Evvel még nem álltunk le, mer’ tervünk a következő, hogy lent a pincébe egy ifjúsági szobát nyissunk és ugyanakkor a idősebbekre is gondolva, hogy esténkint ott ultizni és kártyázni lehessen, össze tudjanak jönni." Hadd vessük fel ennyi lelkesedés után, nem volna ésszerű már a várostervezés időszakában számolni az emberek közösségi vágyaival?

Kivonatos leírás: