Elhangzó szöveg: Verőfényes szeptemberi vasárnap. Rajt a kőrengetegből, ki a szabadba. Szombathely. Egy város, amelynek szíve van. Tizenötezer minden korú, nemű, rendű és rangú sportembert mozgósított az esedékes kocogó napra. Nem tudjuk Ducza Anikó, a tv-torna kedves tanár nénije, vezényelt e valaha nagyobb tömeget szemtől szembe. A jelszó ezúttal: Idősebbek is elkezdhetik, de a fiatalabbak a világért se hagyják abba. A parkerdő sápadt füve szinte eltűnt a talpuk alatt, őszi fény, őszi illat és kedves tavaszi hangulat. Aztán, mikor már bátrabban nyargalászott a vér, egyszer csak lendült a zászló. És ott volt persze a zászlóanya, Monspart Sarolta is. [Peterdi Pál]: "Nyolcadik kocogó nap. Futó-kocogó nap. Kiengedtük a szellemet a palackból. Hányan vettek részt eddig a rendezvényeken összesen? [Monspart Sarolta]: "Hát még nem is számoltam össze, de… [Peterdi Pál]: "Én olyan 40-50 ezerre saccolom. Tudja, én mért futok? Futok a fiatalságom után és az öreg korom elől. Tudom, hogy a egyiket sosem érhetem el, a másiktól meg sose szabadulhatok, de legalább nem mondhatják el rólam, hogy nem próbáltam meg mindent." Ezekből a képekből is látható, Szombathelynek nemcsak van szíve, de azt is tudja, hogyan vigyázzon rá, hogyan őrizze, hogy sokáig erőteljesen, tisztán ketyegjen. És ennek érdekében hajlandó lépéseket is tenni. Gyors, energikus lépéseket, futólépéseket. (szinkron, riporter kérdezi a futókat:) " – Magát már negyedszer látom itt a mezőnyben. Mért fut ennyit? – Azért, mer’ ötezer kilométer volt betervezve ahhoz, hogy ez a kocogónap sikerüljön, s a másik az, hogy napi tréninghez szükséges az, hogy ezt a mennyisséget leszaladjam. – Legyen szíves, mutatkozzon be! – Erdősi Jenő táncpedagógus vagyok. – Táncpedagógus. Hát a táncpedagógusnak mi szüksége van a kocogásra? A tánc az könnyedséget kíván. A kocogás, a futás az merev ritmusokat! – Ez valóban így van, viszont ahhoz, hogy az ember erőnléte megfelelő legyen, ahhoz szükséges az, hogy kocogjon, és nagyon sokat szaladjon s könnyed legyen. – Még egyet. Mennyi idős? – Jelen pillanatban 28-as vagyok, tehát az 48 körül van. – És ilyen kocogás után mennyinek érzi magát? – Hát legalább 30-nak!" Itt pedig kedves ismerős, egy régi motoros, pardon, öreg bringás. [Novák Ferenc]: "…kerékpározás után Novák Ferenc Debrecenből. Minden kocogón még én ott vótam. Ennyi tömeget még nem láttam kocogóversenyen és sok ismerősömmel találkoztam, de sajnos sokan el vannak hízva. Viszont azt ajánlám, ha mozgunk, soha nem lesz baj az egészséggel." Így igaz, mert az egésznek pontosan ez a lényege. Ugye tetszik érteni?

Kivonatos leírás: