Elhangzó szöveg: Budapest éjszaka. Felvesznek egy telefont. [női hang]: "Bevettem négy Andaxint, mi fog velem történni?" [férfi hangja]: "Halló! 229-600? A négyessel szeretnék beszélni." [női hang]: "Halló! Kirúgott a mamám, hova menjek?" A lelki elsősegélyszolgálat készüléke szünet nélkül cseng. Tavaly közel ötezren használták a "bizalom vonalát". Emberek, bajba jutottak, akik úgy érzik, kell valaki, aki barátian meghallgatja őket. A vonal végén - névtelenül, láthatatlanul - a pszichológus. [betelefonáló páciens + pszichológus]: "– Halló! Lelki elsősegély? – Igen, tessék parancsolni! – Jó estét kívánok! Nagyon szeretném, hogyha most úgy nem nevetne ki. Felhívtam ezt a számot és szeretném, ha, kérem, kérem, hogy hallgasson meg! – Hallgatom! – Azt szeretném elmondani, hogy ma este egy tragédia történt velem. – Igen. – A kiskutyám, akivel végül is egyedül vagyok, voltam, átszaladt az úttesten és szaladtak a szomszédok csöngettek, hogy jöjjek azonnal... – Igen. – ...elütötte egy busz. Itt a lényeg, hogy egyedül maradtam. – Meghalt a kiskutyája? – Igen, igen és most, és most teljesen egyedül vagyok, egyedül." A társadalom szinte egyidőben két úton siet a magára maradt ember segítségére. Ahol lehet, megelőzi a helyzet rosszabbra fordulását. Erre való a lelki elsősegély. Akinél ez már nem segít, ott a Baleseti Belgyógyászati Osztály apparátusa lép működésbe. [betelefonáló páciens + pszichológus]: "– Mióta van egyedül? – Körülbelül két hónapja teljesen egyedül vagyok, tudniillik a férjem az húsz éves házasság után itt hagyott. Sokat járt főleg Debrecenbe. Debrecenben megismerkedett egy huszonhét éves körüli lánnyal, és hát ide jutottak, hogy fogta magát egyik nap, fölpakolt, fölült a vonatra és elment. Én azt mondtam neki, hogy menjél, de vissza se gyere! Ezt csak mérgemben mondtam, mert még most is szeretem. Azt hittem, hogy annyira szeret, hogy visszajön, de nem, nem jött vissza! – Nagyon szereti? – Még most is és megbocsátanék neki! – És a fiával mi van? – A fiammal? Hát tudja, hogy van! Felesége van... – Nagyon elfoglalt. – Fiatalok, járnak moziba, színházba ide-oda, mindenhova! – Azért mégiscsak részt kér az életéből, nem? – Hát szeretném. Szeretném, ha egy kicsit másképpen is törődne velem! – Hogy gondolja? – Hát úgy gondolom, hogy azt kérdezné, anyuka, van-e kedved egyszer neked is velünk jönni moziba? – Ühüm! – Tudja, hogy van ez, azért mégiscsak az én kisfiam volt és nekem örökké csak a kisfiam volt! – Mi nem szoktunk nevet kérdezni. – Jó! – Viszont adunk mindenkinek egy jelzőszámot, meg nekünk is van egy. – Igen. – Akkor én adnék most magának egy számot... – Igen... – És ha úgy érzi, hogy jó lenne valakivel elbeszélgetni... – Jó, nagyon kedves! – Akkor hívjon minket vissza! – Köszönöm! – Akkor mondom ezt a számot, jó? – Köszönöm szépen! – Előtte van egy E, mint Erzsi, E 1203. – E ezerkettőszáz nullahárom, nagyon szépen köszönöm és jó éjszakát kívánok! – Minden jót kívánok! Jó éjszakát! – Jó éjszakát!"

Kivonatos leírás: