Elhangzó szöveg: A martonvásári Brunszvik-kastély egykori nagynevű vendége, Beethoven, 150 éve halott. A zeneköltő barátsága a műveltségéről, humanizmusáról ismert Brunszvik családdal Bécsben szövődött. A két lány, Teréz és Josefin zongoraleckéket vett tőle. Teréz ezt jegyezte be naplójába: "Ekkor kötöttük meg Beethovennel azt a benső, szívbéli barátságot, amely élete végéig tartott. Eljött hozzánk Budára, eljött Martonvásárra, befogadtuk a mi válogatott embereink köztársaságába". A kastély külső képe az elmúlt másfél század során változott, de a régi falak között ma is él Beethoven emléke. A zongora, amelyen játszhatott, a tárgyak, amelyeket érinthetett, reá emlékeztetnek. A vitrinben a tizenhárom levél hű másolata Brunszvik Josefin és Beethoven kölcsönös, be nem teljesülhető vonzalmáról vall. A minden évben megrendezett emlékező-hangverseny idei karmestere, Kobajasi Kenicsiró. [Kobajasi Kenicsiró, magyar szinkron]: "Kilencéves koromban hallottam először Beethoven IX. szimfóniáját. Egész életre szóló élményem volt. Ekkor döntöttem el: zenész leszek."

Kivonatos leírás: