Elhangzó szöveg: Búcsúztatunk, távozó 77-78-as tél. Nem voltál mindenkinek jóbarát. Igaz, az autósoknak elhoztad a lökhajtásos autót. Vagy százmillió mázsa havat hullattál, a tört végtagokhoz cirka ezer vagon gipszet fogyasztattál, és az országutakon mintegy hatmilliárd káromkodást ihlettél percenként. A sí-iskolások szerettek. Az életre készülhettek fel a havon: megtanulták a kiskapuk keresgélését. Egy iskola, ahol bukás esetén legfeljebb lejtőismétlésre utasítják az embert. Gomolygó hómező: indul a tömegversenyek tömegversenye, a finnországi Lappföld-túra. Tizenötezer finn síel nyolc órát egyfolytában. No és? Pesten kétmillió magyar ül tíz-tizenkét órát megszakítás nélkül. Értekezleten. Bírnák ezt a finnek? Téli örömök Leningrádban. Kizárólag nagy fűtöttségű, lelkes embereknek. Természetesen edzettség dolga ez is. Persze mi, magyarok ezen is túltettünk. Minket még a kávé áremelésének híre sem ért hideg zuhanyként. Jeges evezősverseny Kanadában a St. Lawrence folyón. A torontói jogi egyetem legénysége küzd a hol cseppfolyós, hol szilárd vízzel. Kérdés: kell-e a jogásznak kiszállnia a hajóból, hogy bizonyítsa, a jég hátán is megél? Nem nagy dolog. Akármelyik pesti ügyvédi munkaközösség megküzd ilyen sikamlós ügyekkel. Csónak nélkül is. Újabb téli hobbi: jégtenisz Moszkvában. Néha a labdával is találkoznak a játékosok. Talán ha arra is korcsolyát kötnének... Sapporóban ősi és vonzó passzió: jégből és hóból építenek szobrokat a szigetlakók. Ez a mélyhűtött művészet. Szó, ami szó, ezek a szobrok nem az örökkévalóságnak készülnek. Az első tavaszi napsugárra elolvadnak. Európa hegyei között karnevállal búcsúztatják a telet…, meg influenzával. A sícikli egészen nagy találmány. Üzemanyag nélkül száguld és magától megáll. A ródliugrás. Kis öröm. Repülni jó, csak a föld van túl közel. És ez itt a vége: törött ródlival, horzsolt tagokkal távozik tőlünk a tél.

Kivonatos leírás: