Elhangzó szöveg: Az országot járó ember bármerre jár vidéki városainkban, vagy Budapesten, mindenütt találkozik a telepszerűen épült új lakótömbökkel. Az egyre növekvő lakásigények sürgetésére, a hagyományos építkezést üzemszerű módszerekkel kellett felváltani. Az első nagy lépés e téren az előregyártott blokkok alkalmazása volt. A téglák egyenkénti felrakása ezzel megszűnt. A következő lépést a házgyári technológia bevezetése jelentette. Az ajtóval, ablakkal felszerelt teljes falakat így már egyszerre lehet helyükre emelni. A házgyár futószalagon termeli a lakásokat, így munkásaink többsége már nem is építőiparos, hanem vasmunkás és szerelő. Az előny a gyorsaság. A hátrány, sok indulatos vita és panasz tárgya: az uniformalizálódás. A házgyári technológia ugyanis akkor gazdaságos, ha egy típust sorozatban gyártanak, hiszen a gépsorok és a berendezések átállítása sok pénzt és időt igényel. A tervezők és építőművészek folyamatosan keresik a módját, hogy a házgyárakkal megvalósult iramot megtartva, új építkezéseinket a szemnek is kellemessé, változatossá, esztétikussá alakítsák. Egyik útja ennek a homlokzatok változatossága. Az ablakok formáinak megválasztásával, az új és új erkély és loggia-formák kialakításával már eddig is sikerült az egyhangúságot némiképp megtörni. Nem egy vidéki városunkban is sok szép példát találunk erre. A házgyár tette lehetővé azt is, hogy a sok munkát igénylő vakolást időtálló, tartós burkolat váltsa fel. A másik lehetőség arra, hogy lakótelepeink szebbek, érdekesebbek legyenek, a térbeli tagolás. Legújabb építkezéseinken egyre gyakoribb, hogy az egymagasságú házak sorát meg-megtöri egy-egy alacsonyabb épület, vagy éppen egy toronyház. Régi felismerés: a változatosság gyönyörködtet. Az új elvek alapján tervezett lakótelepeink szép látványa bizonyíték arra, hogy a tömeges lakástermelés és a szép városkép nem ellentétei egymásnak.

Kivonatos leírás: