Elhangzó szöveg: Már közhely, hogy az építkezések - bármi épüljön is - a létünkhöz elengedhetetlen természeti környezetből szakítanak ki egy-egy darabot. Egy idevágó hír nyomában jártunk Borsodivánkán, ahol az egykori urasági kastélyba települt szociális betegotthon parkjának ősi fáival nemes terve volt a természetvédőknek. Csakhogy a fejszék közbeszóltak... [Papp Károly szinkron]: „Ami fákat én kivágattam, annak az volt az oka, hogy fejlesztik az intézetet plussz nyolcvan férőhellyel. Nekem ettől háromszor nagyobb udvarra van szükségem.” [Sándor Antal szinkron]: „Ez a park volt az, ahol a környékünk, mondjuk ilyen védettebbnek nyilvánítható fái találhatók. Intézményvezető elvtárssal akkor is közöltük, hogy itt majd annak idején felújítást akarunk végezni a parkban, és ameddig ezek a feladatok meg nem oldódnak, hát vigyázzon addig is ezekre a szép fákra. Hát, 100 000 forinton felül van ezeknek a fáknak a kimondott fa értéke, amit az erdőgazdasági számítások szerint ide elszámolhatnánk. De tény az, hogy ebben az értékben nincsenek benne a fák esztétikai értékei. Mindenesetre, sajnáljuk azokat az élő fákat, amik még tovább élhettek volna, és szerettük volna, hogyha a jövőben is a lakosság, és az idegenforgalom esetleg gyönyörködhetett volna ezekben a fákban.” [Papp Károly szinkron]: „Telefonon megkérdeztem a tanácsot, a titkárral beszéltem, és mondta, hogy hát van egy eljárási szabály, hozzájuk kell bejelenteni, és ők fogják engedélyezni. A jogszabály az kimondja, hogy 30 nappal előtte be kell jelenteni, én ezt nem tettem meg.” [Helyi fiatal szinkron]: „Oda sokan járnak ki, főleg mikor ünnep van, mert volt itt az a fa, az a nagy jelkép volt nekünk. A fiatalok azok nagyon sajnálják, oda lehet járni, és most nincs meg az se, nem is érdemes kimenni.” Csak kérdezzük: meggondoljuk-e mindig jól, mielőtt a balta lesújt, hogy nem csak a fát, hanem éltünk, egészségünk feltételeit is irtjuk?

Kivonatos leírás: