Elhangzó szöveg: A magyar népművészet negyedszázadát átfogó kiállítás nyílt meg a Néprajzi Múzeumban. [Dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, szinkron]: „Felgyorsult ritmusú korunkban, amikor az új technikai megoldások elterjedése, korszerű anyagok felhasználása jellemzi a környezetátalakítást, továbbra is megmarad, sőt egyre növekszik a figyelem az elmúlt korok kulturális műveltségi öröksége iránt. Ebben a kontinuitást képviselő, s egyben teremtő, a tegnapot és a holnapot szerves egységbe ölelő folyamatban, sajátos szerepe van a népművészetnek.” [Serényi László, a népművészet mestere, szinkron]: „Sokat elgondolkoztam, hogy mi a különbség a régi pásztorművészet, és a mai népművészet között. A mostani népművész, vagy a mester otthon dolgozik, nem a nyáj mellett, már nem csacsin, hanem gépkocsin jár. A hagyományokat megőrizzük, és a hagyományokat átvéve, a mai modern kornak megfelelő új formákat, új alkotásokat hozunk létre, amik a mai lakásba kellenek a mai társadalomnak.” [Virág Béláné, a népművészet mestere]: „25 évvel ezelőtt, mint fiatal házasok kerültünk Hetésbe, ott ismerkedtem meg a szövéssel, ott láttam egy paszitán, keresztelőn a legszebb terítőket, komakendőket. Akkor elhatároztam, hogy megtanulom, hogy megmentsem ezt a kihaló művészetet.” [Ifj. Fazekas Lajos, a népművészet mestere]: „Nádudvaron több száz éve a fazekas szakmából él több család, így az én családom is ezek közé tartozott. Mindig az édesapától, nagyapától tanultuk meg a mesterséget, szinte végrendeletileg hagyták meg a szülők, nagyszülők, hogy melyik utód örökölheti ezeket a szerszámokat. Azokat az edényformákat, amiket több évszázadon keresztül kikristályosodtak, mi szeretnénk a mai lakás dísztárgyává fejleszteni.” Jancsó Istvánné, a népművészet mestere: „Édesapám szűcs volt, és én nyolc éves voltam, varta azt a (…) szűcsselyemmel, aztán nagyon szép rózsákat csinált, rajzolta is és varta is. Mindig mellette ültem míg dolgozott. Aztán iskolába jártam, második osztályba, ott a kisasszony azt mondta, hogy vigyünk kézimunkát. Azt én meg megfogtam a kézimunka alapot, rajzoltam rá ridikült, aztán ki is vártam. Meglestem, hogy édesapám hogy (…) vonaltól vonalig. Azt mikor a kisasszony odajött, megnézte a kézimunkát, azt mongya Borikám ez nagyon szép. Mondom, mer megnéztem, hogy édesapám hogy csinálja. Hát így történt.” Mintegy négy évtizede József Attila komoly szóval figyelmeztetett nemzeti kincsünk értékére: „A népművészet a felgyülemlett jelenlévő múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövőt.”

Kivonatos leírás: