Elhangzó szöveg: Az év során sok tudósitást közöltünk már tizenkilenc megyénk, számos városunk, községünk életéről. Talán a legkevesebbet Budapestről szóltunk. Pedig van újdonság itt épp elég. De kezdjük egy kis történelemmel. Aki száz éve vetődött a Pest-Budából, Óbudából akkortájt egyesült Budapestre, ilyennek látta a mai belvárost. Az arra hivatottak, a hajdani Szépitményi Bizottság már tervezte a nagyobb Budapestet. Ránk maradt egy mérnöki elképzelés, ami akár meg is valósulhatott volna. Egy valaha volt Dunaág medrét ásták volna újra meg, és ha így történik, a 12-es számot ma talán vízibuszok viselhetnék, amelyek hidacskák sora alatt bujkálhatnának a Jászai Mari tértől a Boráros térig. Ám lagúna helyett a Nagykörút épült meg a főváros akkori peremén, de azon, hogy e változtatással nyertünk-e vagy vesztettünk, most már késő eltűnődni. Ám a kérdés fel sem merülhet abban, aki a mai Népköztársaság útján sétál, vagy utazik végig. Ez Budapest legszebb, reprezentatív sugárutja, fő büszkesége ma is. Szerencsés tervezői produktum, minékünk kedves örökség. Ám mit hagyunk mi az utódokra? [Dr. Pongrácz PáI, Budapest főépítésze szinkron]: „A város építését és rendezését irányító elődeink sok szép tervet készítettek. Ezek túlnyomó részben megvalósultak, és a mai városképet, Budapest szépségét ennek köszönhetjük. A mi feladatunk ennél térben is és időben is lényegesen más, egyrészt jóval nagyobb területre terjed ki, hiszen a korábbi városrendezés a belváros és a Hungária körút által határolt területre korlátozódott, a mai viszont nemcsak a fővárosra, hanem a főváros környékére is feladatokat jelent.” Íme, itt az örökség kellemetlenebb része: a körutak, sugárutak mögött a zsúfolt és rendszertelen városnegyedek, az elavult házak sokasága. Sokukkal nincs mit tenni: sorsuk a robbantótöltet. De a gond ezzel nem múlik el. A halálra ítélt házak kicsi lakásaiban sok a lakó. A szabaddá vált telken felépíthető új, korszerű lakásokkal számszerűleg éppen, hogy csak pótolni lehet a lebontottakat. A nehézségek ellenére, - a 100 évesnél is öregebb házak gyűrűjében - újjá alakulna a Józsefváros középső harmada. Óbudán ennél is jóval előrébb tartunk. Itt már csak azok az öreg házak állnak, amelyek a történelmi hangulat megőrzése jegyében maradtak épségben. Kispesten, a hajdani munkáslakta elővárosban, néhány éve kezdődött a munka. Ez a valamikor csupán nevében város, valójában földszintes falu, napjainkban válik várossá, amikor pedig jogilag már nem az, hanem csak Budapest XIX. kerülete. A zsúfolt budapesti tetők alatt sok tizezren várnak korszerű, saját lakásra, akiket viszonylag rövid idő alatt kell elhelyezni. Ez csak a mai várost körülölelő szabad övezeteken építhető lakótelepekkel oldható meg gazdaságosan. Az elmúlt két évtized alatt már csaknem teljes gyűrű épült így a régi város köré. A főváros lakásgondjainak végleges megoldása azonban még sok éves erőfeszítést kíván. A szabad területeken folyó építkezésnek sok előnye van. Itt jól érvényesülhet az iparszerű házgyári technológia. A négy budapesti házgyár előregyártott elemeivel, az építkezés ma már inkább szerelő munka. Ez a gyors tempó úgy tűnik, kezdetben az építészeket kissé elragadta. Talán ez volt oka az első házgyári telepek egyhangúságának. Az újabb építkezéseken már mutatkozik a törekvés ennek oldására. A telepek térben és magasságban tagoltabbak, és a házak homlokzatai is változatosabbak. Budapestnek - mint a többi régi városnak - mind a mai napig egyetlen városközpontja van. A régi történelmi hangulatú belváros ma is vonzza az idegeneket. Itt van a legkedveltebb üzletnegyed, itt a vendégcsalogató éttermek sora, a külföldiek is itt találják a legtöbb látnivalót. És egyben itt a főváros kulturális központja is. A főváros jövőjének megálmodói ezen is szeretnének változtatni. Körzeti városközpontokat terveznek. Hét olyan merőben új városmagot, amely tehermentesiti a centrumot, és megkönnyíti a külső kerületek lakóinak életét. A körzeti városközpontokba áruházat, piacot, színházat, mozit, szállodát, sok üzletet és szolgáltatóházat, pihenő és szórakozóhelyeket terveznek. E tervek egy része még csak a vázlatokon létezik, de mégsem csupán a jövő század regénye. Az óbudai városközpont áruháza, - a majd mindenkitől ismert Flórián - már működik, és sok-sok ezer vásárlót vonz a környékről is. Hasonlóan népszerű a dél-budai városközpont még korábban megnyílt áruháza, a Skála. Az Örs vezér téri városközpont arculata is kirajzolódik lassan, bontakozik már leendő képe. A körzeti városmagokat úgy tervezik, méretezik, hogy ne csak egy kerületre terjedjen ki hatásuk. A kispesti központ vonzani fogja a kőbányai, lőrinci és erzsébeti lakosokat is. A motorizáció korában a nagyvárosok tömegközlekedése csak úgy lehet gyors és biztonságos, ha egy részét a föld alatt bonyolítják le. A magyar főváros sem kivétel. A pestiek el sem tudnák már képzelni városukat a Metro szerelvényei, mozgólépcsői és állomásai nélkül. Ám a földalatti vasút hálózata folyamatosan fejlődik tovább. Most Újpest és Kispest felé haladnak az építők, majd Újpalotát kötik össze Dél-Budával. Utoljára egy földalatti körvasút készül el. Ezzel válik teljessé a főváros földalatti közlekedése. Az ésszerűség követeli, hogy ahol egyszer a földalatti építése miatt amúgy is felbolygatják az utakat, egyúttal az egyéb városrendezési feladatokat is elvégezzék. Így történik ez a Marx téren is. Mire elkészül itt a Metro állomása, valamint a hozzá kapcsolódó alul és felüljáró, akkorra egy újabb Skála áruházzal gazdagodott térre tekint a szintén újjászülető Nyugati Pályaudvar. Számolni kell azzal is, hogy a Budapestre irányuló, máris sűrű forgalom a későbbiekben még tovább növekszik. Kecskemét irányából ezért épül az M-5-ös autópálya. A Miskolcot Budapesttel összekötő M-3-as autópálya első szakaszát már át is adták a forgalomnak. Némi bosszúság az autósoknak, hogy az autósztráda torkolatát Budapest szélén még egy-két évig házak állják el. A főváros felszíni forgalmának jelenlegi bajait orvosolja majd, a tervezett közúti körpályák sokságú hálózata. Ezeket a külföldi felüljárókat csupán az érzékeltetés kedvéért mutatjuk be, de a Budaörsi utat, Hegyaljai utat és az Alkotás utcát összekötő közúti híd, a már nálunk is épülő felüljáró-rendszer egy tagja, amely után rendre épül a többi is. A Sibrik utcai híd, a vasút, a ferihegyi gyorsforgalmi út és külszíni Metro fölött köti össze Kőbányát Kispesttel, míg a másik Erzsébetet Csepellel. A majdani legforgalmasabb körgyűrű kiegészítéseként két új Duna-hidat is fel kell még építeni, egyet a mai Déli Vasúti hídtól kissé északabbra, és egyet valahol a várostól északra. Ezeknek lesz feladatuk a belső városrészeket kikerülő forgalom átvezetése Kelet- és Dél-Magyarországról a Dunántúlra és Nyugat-Európa felé. E hidak felépülése után remélhetőleg megszűnnek jelenlegi hidjainkon a teherautó okozta torlódások. Buda és Pest központja is új összeköttetést kap. Budán - a már előrelátón kiszélesített - Csalogány utcából bújik majd a mélybe az az új közúti alagút, amely a Duna alatt áthaladva a pesti Rudas László utcában jut ismét a felszínre. A 100 év előtti Budapestnek is forgalmas vendégváró és vendéglátó pontja volt a Dunapart. Vendégfogadók, éttermek sorakoztak a vízparton. A várostervezők szeretnék ezt a hálás szerepet visszaadni a Dunapartnak. Csak éppen a múlt századi postakocsis világhoz képest, ma a több mint kétmilliós világváros idegenforgalma szabja meg a lépteket. A makett a jövőt mutatja, de része az Intercontinental Szálló már valóság. Tovább utazva a maketten reménykedve ejtjük ki: talán egyszer a Vigadó is feltámad még. Stílusában az Intercontinentalhoz lesz hasonló a két újabb hatalmas dunaparti szálloda is. [Dr. Pongrácz PáI szinkron]: „Ez a városátalakító, építő, alkotó tevékenység nem csak mennyiségi változást fog majd hozni, hanem a főváros építészetét is gazdagítja. Hisszük, hogy nemcsak a jelen kor igényeinek megfelelő épületek létesülnek, hanem az utánunk következő nemzedék tiszteletét kiváltó, jövő műemlékei is megépülnek.”

Kivonatos leírás: