Elhangzó szöveg: Ahová ipar települ, vagy lakóház épül, ott a legelső gondok egyike: mi módon hárítható el a szennyvizek okozta veszély, hogyan védhető meg a természetes környezet? A mechanikus víztisztítók kiszűrik vagy vegyileg semlegesítik a szennyezőket, de az óriási költségek ellenére tökéletes tisztítás ezekkel nem érhető el. Amerikai kísérletek nyomán Európában először Kecskeméten kezdtek foglalkozni a szennyvíz semlegesítésének merőben más módszerével, az úgynevezett biológiai tisztitással. A módszer azon alapul, hogy a talaj maga is természetes szűrő. A környék talajából vett szelvényeket a városi szennyvíz iszapjából vett mintával kezelik, hogy pontosan megállapítsák melyik talaj mekkora szennyeződést képes feldolgozni, és hasznosítani? A kísérleteket egyidejűleg üzemi méretekben is folytatják. Csatornákon a lakott területtől távoli ülepitő tavakba vezetik a városi szennyvizet. Ezekkel a tározókkal megoldódott a szennyvíz elhelyezésének gondja is, bár ez csak másodlagos cél volt. Fontosabb egyrészt, hogy a jelentős élővízzel nem rendelkező alföldi város így állandó vízkészlethez jutott, másrészt, hogy könnyűszerrel és folyamatosan ellenőrizhető a szennyeződés mértéke, természete. Ez fontos, hiszen a tavakban összegyűlt vízzel öntözik a környékbeli földeket. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy az így ellenőrzött szennyvíz biológiailag értékes anyagát a növények előnyösen hasznosítják, és az öntözés nyomán jobban fejlődnek. A biológiai víztisztító rendszer másik tagja az úgynevezett biztonsági erdő. A fasorok között húzódó árkok a tároló tavakhoz hasonlóan a szennyvíz elhelyezésére valók, de egyben táplálják az erdő nyárfáit is. A rendszer harmadik tagja a szűrőmező. A teraszszerűen kiképzett terület tavaiban felülről lefelé a talajon átszűrődő víz fokozatosan megtisztul, és a folyamat végén biológiailag teljes értékűen gyűlik össze a legalsó tároxázóban.

Kivonatos leírás: