Elhangzó szöveg: Vas megyei tájegységünk, az Őrség napjainkban az érdeklődés középpontjába került. Ez, és az életkörülmények változása sajnos együtt jár azzal, hogy sajátos, évezredes múltú néprajzi kincse veszélybe került. Menteni a még menthetőt - ezt vállalta Kovács Béla pankaszi tanító. [Kovács Béla szinkron]: „Sajnos már ott tartottunk és tartunk, hogy amit a szüleink, nagyszüleink használtak használati tárgyakat, azokat már a gyerekek nem ismerték. Nem lehet élőképes egy olyan nemzet, amelyik nem ismeri a saját hazáját. Azt viszont nem tartom megoldásnak, hogy Budapesten, vagy Szentendrén összpontosítsuk az egész országnak néprajzát, az mégse az őrségi. A tájon belül elhelyezve lehet azt csak, mondjuk eredetinek elfogadni a gyűjteményt.” [Kovács Béla, és helyi lakosok szinkron]: „- Most jó, nézem, az előbb még nem ment, most már így is ahogy fordul, most már rendbe is van, ezzel forog, mindig forog. Ahányat ütök, annyit kell neki fordulni a kezembe. - Igaz az, hogy ez állítólag valami különleges bőrből van csinálva? - Ez kutyabőrből készült. - Aha, érdekes. Hát nagyon szépen köszönöm, és ha kell még majd a múzeumból visszaadom kölcsön, hogy a háztetőt ki tudja javítani, hogyha esetleg szükség lesz rá, ha másik eltörik mondjuk. (…) - Ezt állítólag valami régiségek voltak itt, valamelyik régi házban, aztán kitették, aztán eltűntek azok. - Hát innen mind elhordták a padlásról, két rokkát. – Jaj, Istenem, hát miért nem szóltak akkor? Ki hordta el, helybeliek? - Nem tudjuk. – Mondják meg őszintén, nincsen már semmi sehol? - Nincs nekünk legalábbis, elhordták.” [Kovács Béla szinkron]: „A divat olyan erőket mozgat itt a környéken is meg, hogy vannak, akik például házról-házra jártak különböző ilyen lámpákat összeszedni jó pénzért, és még nagyobb pénzért adtak tovább. Jönnek külföldiek, akik bizony becsapják az őrségieket, mert tudok olyan családot, aki büszkén dicsekedett, hogy jó kis nyugati valutát kapott azért, amit én ingyen kértem. Kiderült, hogy 100 lírát kaptak olyan tárgyakért, amit egy olasz itt alig tudott elvinni egy autóval. Tíz év óta most már lassan az alagsorban van ez a gyűjtemény Tíz év. A nyáron 80 autóbusszal jöttek ide a kirándulok, akiknek egynek se mertem megmutatni a gyűjteményt, mert az ami ott van az nem gyűjtemény így, ez csak egy összedobált raktárhelység.” A pankasziak, nemes törekvésének anyagi támogatását az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség már vállalta. Így, ha sikerül megtalálni a gyűjtemény értékéhez méltó épületet, akkor megoldódhatnak az elhelyezés gondjai.

Kivonatos leírás: