Elhangzó szöveg: Nemzetiségeink életéről ezúttal a szlovákok, illetve a dél-szlávok lakta vidékekről hoztunk hírt. [Hornyák Mária szinkron]: „Iskolánk nemzetiségi iskola. Ez annyit jelent, hogy szlovák nyelven oktatunk az alsó tagozatban. Az első osztályban szlovákul tanulnak meg a gyerekek olvasni, elsősorban, mert ez nehezebb. Legnagyobb problémánk az iskolában, hogy kevés hely van. A létszámunk most megnövekedett az utóbbi időkben, egyre több tanuló érkezik az egész ország területéről, a nemzetiségi falvakból. Nagyon örülünk annak, hogy egyre jobb nyelvtudással érkeznek ide a gyerekek, mert a nemzetiségi óvodákban már ehhez megfelelően előkészültek.” Tompity Mátyás a mohácsi Öntödei Vállalat esztergályosa személyében és társadalmi tevékenységében szinte megtestesítője annak a szerepnek, amely küldetése lehet minden nemzetiséginek: híd, összekötő kapocs a szomszédos országgal. Tompity Mátyás a jugoszláviai testvérüzemből jött delegáció látogatása idején tolmácsolásra is vállalkozik. Mohácson évek óta sikeresen működik a délszláv klub. Rendezvényei népesek, helyiségei mindig látogatottak. Az elnök: Tompity Mátyás. [Tompity Mátyás szinkron]: „Mi azt szeretnénk, ha ez a klub elsősorban az a hely lenne, ahol információk cserélődnek, ahol emberek közvetlenül érintkeznek egymással. Közvetlenül, kötetlenül beszélgethetnek, tehát mindenképpen tágul a látókör, ahogy egymással elbeszélgetünk. Az, hogy ez miként sikerül, az elsősorban rajtunk múlik, ugyanis nagyon sok magyar anyanyelvű, német anyanyelvű is látogatja a klubunkat rendszeresen, nagyon jól érzik magukat köztünk. Bizonyos tekintetben közelebb kerültek hozzánk, szeretik a zenénket, szeretik a dalainkat, a táncainkat, úgyhogy a közösség összetartó ereje bebizonyosodik, mindegy az, hogy ki milyen nyelvet kezdett el beszélni, vagy beszél továbbra is.”

Kivonatos leírás: