Elhangzó szöveg: "Halló, Filmhíradó? A teheráni vonal alig érthető. Megpróbáljuk közvetíteni Önöknek Róbert László jelentését. 1979. február 21-e szerda. Az Elbrusz hófedte csúcsainak előterében Teherán újra mosolyog. Az utcákon kellemes tavaszias az idő és sokasodnak azok az ismerős jelek, amelyeket a mi szótárunk is a lassú konszolidációként jegyzett be a történelembe. Az autók már nemcsak fegyvereket szállítanak, hanem élelmiszert is, járnak az autóbuszok, az emberek köznapi gondjaik után indulnak, pénteken pedig, a mohamedánok ünnepnapján megtelnek a mecsetek és a szent helyek az Allahhoz fohászkodókkal, a hálaimát mormogókkal. A világ minden tájáról Iránban érkező újságok nem győznek betelni a gyors változás csodájával, bár a fordulat nem ment vértelenül, de mégsem úgy történt, ahogy sok nyugati TV-állomás is megjövendölte: Khomeini nem hozott polgárháborút. Az elmúlt héten igaz még joggal lehettek balsejtelmeink. Az ország északi részében Tabriszban és környékén a Savak, a sah titkosrendőrsége provokátorainak sikerült zavargásokat előidézniük. Éjjel és nappal állt a harc az utcákon, tereken, hevenyészett barikádokon. És az eredmény: tűz, sokszáz halott és még több sebesült. (…) Egyes helyeken a tavalyi földrengés képei kísértenek, miközben a bukott sah a távolban már azon tűnődhet, hogy maradjon-e Marokkóban, költözzön-e New-York-i lakosztályába, esetleg Sankt Moritz-i kastélyába. Iránban a hadsereg és a rendőrség új vezetése biztosítja a nyugalmat. Dolgoznak a minisztériumok, készítik elő az alkotmányi és képviselői választásokat, amelyen már Tudeh, a Kommunista Párt is elindul. Vajon eljött-e már a búcsú a fegyverekről? Remélhető, hogy igen. A géppisztolyokat a mecsetekben gyűjtik össze, onnan kerülnek majd vissza a helyőrségi raktárakba. (…) Mondom, a stabilizálódás jelei nyiladoznak a Magyar Filmhíradó kamerája előtt. A több hónapos sztrájk után az ajatollah felhívására újra benépesülnek a munkahelyek, a kőolajtermelés bázisai, amelyeket nemsokára az állam vesz kézbe. Dolgoznak a holnapok élelmezését is megtermelő vidéki farmokon és nagygazdaságokban. (…) Csöndes, tavaszias a hangulat, az üzletek kinyitottak, éledezik a Bazár, a szőnyegszövő és száz másféle művész kisiparos standja. Az iskolacsengő újra a padokba szólítja a nebulókat, akiknek a tanító néni most épp azt magyarázza, hogy Irán mérhetetlen kincsei a jövőben már nem a monarchiát, hanem a két és félezer éves ország népét fogják gazdagitani. Az iráni nép ma új barátokat keres és talál is szerte a világban, nálunk a Duna partjainál is. 1979. február 21-e szerda. Most már úgy tűnik, a próféták földjén rossz próféciának bizonyult a további vérözön látomása. Bár a próféta beszélne belőlem!"

Kivonatos leírás: