Elhangzó szöveg: Ami ma még jelzés a tárképen, holnapra és holnaputánra valósággá válik. Bővül és korszerűsödik az ország közlekedési érrendszere, épül az M1-es autópálya Budapest és Tatabánya között. Kényelmesen, gyorsan és főleg biztonságosabban autózni jó dolog, de korántsem olcsó mulatság. Egyetlen kilométernyi út elkészítése hatvanmillió forintba kerül. Az új autópálya átadása három ütemben történik majd. Az első részt a jövő év őszéig, Óbarokig fejezik be és az emlékmű kiterjesztett szárnyú madara a tíz és fél évszázados csatamező mellett a jelen sztrádájára tekint. A forgalom által jócskán kinőtt első autóutunk tehermentesítésére 1984-ig már Tatabányáig haladhatunk az új szakaszon. A fővárostól északkeleti irányba az M3-as új sávja húzódik majd, 1983-ban már egészen Gyöngyösig. A bíztató kezdet és az első gödöllői állomás után az érdesített aszfaltpálya már jövő őszig eléri a hatvan kilométeres távolságot, vagyis a könnyebbség kedvéért: Hatvan városát. Az óriás Rába teherautók a központi keverőtelepről szorgalmasan hordják a különböző összetételű aszfaltrakományokat és a helyszínen sokat tudó gépsorok végzik a terítést. A jól összehangolt munka eredményeként naponta ezerkétszáz méternyi alap vagy burkolat épül. Az új autópálya, távolabb a korábbi útvonalaktól, egyelőre messze esik még a kíváncsi tekintetektől. Annál inkább szemünk előtt lehetnek a terelőkorlátok az M7-es felújítás alatt lévő szakaszán. A szélesre tárt balatoni kaput hamar megszoktuk, és a kényszerű szűkítés nem éppen idegnyugtató orvosság. A pestiek, mint köztudomású, legkevésbé türelmükről híresek. Így hát lehet néhány mozdulatot látni szöveg nélkül vagy éppen szöveggel. Remélhetőleg valóban csak az átmenet gondjáról van szó, hiszen június elejére várhatóan átadják majd legforgalmasabb és legkedvesebb autópályánk bevezető szakaszát, négysávos szélességben. Az úthengerlő gépek ugyan nem versenyezhetnek a száguldó személygépkocsikkal, de a hajrá bíztatónak tűnik.

Kivonatos leírás: