Elhangzó szöveg: Győr új büszkesége, a színház, a színház még újabb büszkesége a balettkar. Az Állami Balettintézet végzett növendékeinek tizenöt tagú évfolyama pályája kezdetén ezt a várost választotta szűkebb pátriául. Magnyerték Markó Ivánt, akit a világ tíz legjobb táncosa között tartanak számon, hogy legyen a vezetőjük. És ő elbúcsúzott párizsi mesterétől Maurice Béjart-tól és a Szajna partjáról a Rába partjára költözött. [Horváth Erika]: "Akkor lejöttünk közösen és megkérdeztük, hogy lehetséges-e az, hogy itt mi együtt maradjunk, és azt mondták, hogy igen, lehetséges, és hogy szívesen fogadnak." [Markó Iván]: "Minden fiatalemberben, szerintem, ez az én egyéni véleményem, őrületes nagy lehetőség van, rengeteg az energia, én bízom abba, hogy sok a hit. Nagyon szerettem volna azt, amit kint tanultam, itthon hasznosítani. (…) Még egyszer ezt a képet! Gabika, mondd be! Ismered a darabot a próba eleje óta, együtt dolgozunk! (…) Adjál a zene előtt, a fiútánc kezdete előtt egy picit, zene!" [Krámer György]: "Amikor próbálunk és a darab, a darab olyan dolgokról szól, amik kinn az életben megtörténnek, születés és halál, szerelem, apám, anyám, barátom, forradalom, láttad!" [Markó Iván]: "Mikor megismertem őket a munkába, akkor tehetséges és fogékony embereket ismertem meg, ez volt az első számú ok."

Kivonatos leírás: