Elhangzó szöveg: A csúcsforgalom, a hétköznapok forgataga gyakran nehéz feladat elé állít mindnyájunkat. De az átlagosnál is jobban próbára teszi azokat, akik, rendszerint önhibájukon kívül, hátrányos helyzetben vannak embertársaikkal szemben. Földünkön ma minden tízedik ember átmeneti vagy tartós fogyatékosságtól szenved. Ez az arány hazánkra is érvényes Értük, akik velünk és közöttünk élnek, s akinek sorsa bármelyikünket bármikor utolérhet, hirdetett nemzetközi évet az ENSZ. [dr. Borsay János igazgató főorvos]: "A Rokkantak Nemzetközi Éve valóban az érdeklődés középpontjába helyezte a károsodottak, fogyatékosok és rokkantak problémáit. Soha nem tapasztalt érdeklődés, soha nem tapasztalt segítőkészség nyilvánul meg legtöbb tárca, tanácsi szerv, különböző társadalmi szervek részéről. Talán félő is már, hogy kampányfeladatnak tekintik sokan. Egymást megismerve, egymás mellett dolgozva kellene éljünk, nem pedig elkülönítve és nem egymással jót téve. Tulajdonképpen a rehabilitáció csodája abban van, hogy az egyén és a köz érdeke teljesen összecseng. Mer’ hiszen a munkateljesítményével a rehabilitált teljes értékű állampolgár lesz, önmagát fogja eltartani, sőt, értéket termel. Ugyanakkor rokkantnyugdíjasként eltartott, aki a közösségre teherként nehezedik. Ez az állapot őrá is nagyon súlyos pszichés teher. Műszerészképző tanműhelyünk hallgatói, akik két év alatt lesznek mechanikai műszerésszé, körülbelül másfél-két év alatt hozzák össze termelési értékeiken keresztül azt az összeget, amit mi az oktatásukra fordítunk. Tehát a rehabilitáció kérdése gazdaságilag és nemzetgazdaságilag nézve mindenképpen rentábilis, inkább közgazdasági, mint karitatív kérdés. Ennek jelentőségét ismerte fel az Állami Biztosító is, amikor támogatást ajánlott fel intézeti munkánkhoz. Azt hiszem, hogy ez a támogatás, a segítségével végzett kísérletek, az különleges protetikai, ortetikai eszközöknek kipróbálása, majd pedig a hazai ellátásba való bevezetése közös célt szolgál, hogy lehetőleg ezen segítséggel visszaállítsa a normál társadalomba a károsodottak, gogyatékosokat, rokkantakat." A kísérletek eredményeként sok újfajta segítőeszköz szolgálja a rászorulókat. A csővázra épülő habszivacs burkolatba ágyazott művégtag különleges mű izületeivel és tapadótok megoldásával teljesítményre és érzésre egyaránt jobb minden eddigi megoldásnál. Súlyos, szilánkos törések esetében könnyű, levegős, kétrészes támasztó készülékek állnak rendelkezésre. Ez a fajta ortézis hamarosan felválthatja az eddigi, nehézkes gipszrögzítéseket. A beteg bizonyos fokig képes maga is kezelni, ami könnyíti a pihenést, tisztálkodást, gyógytornát. A kar idegsérülése, részleges bénulása esetén ezek a támasztók segítik elő a tevékeny kézmozgást, a csökkent képességek legjobb kihasználását. A dohányzás nem éppen dicséretes szenvedélyének, a bioelektromos kézzel is eleget lehet tenni. Érzékelésre ugyan nem képes, de a szorgalmas gyakorlás sokfajta munkafolyamat elsajátítását teszi lehetővé. A kéz mozgását a szervezetben keletkező bioáramok felerősítésével, és az így vezérelt szerkezettel biztosítják. Alkalmas írásra is: a naplóba bekerülnek az első feljegyzések. A szokásos játék és sportjelenet ezúttal a gyógyulás fontos állomásait jelenti. Korábban nehézkes merevítő fűzőket viseltek a gerinctorzulások, a szkoliózis ellen. Az új típusú fűző könnyen viselhető, tartós, egyedileg testreszabott és különösen fontos az érintett gyermekek számára. Általános iskolásaink közül 5-10 ezrelék szorul használatára. A szkoliózis időben történt gyógyítása jó eredményeket mutat, a kezelés elmulasztása viszont fokozatos romlást idézhet elő. Vannak azonban rendkívül bonyolult esetek is, amikor nem kerülhető el a műtéti beavatkozás. Ilyenkor acélrudacskát építenek a súlyosan sérült vagy torzult csontok közé. Nemsokára talán már nem is lesz szükség gyógytornára, csak tornára. Különösen hátrányos helyzetben vannak, akik fizikai és szellemi téren többoldalú fogyatékossággal küszködnek. Segít a társadalom, jelentős anyagi áldozatokkal, különleges otthonok megteremtésével. És segíthetnek a kisebb közösségek, amikor vállalják a maguk lehetséges részét ebből a tevékenységből. Az otthonlakók nagy örömére gyakori vendégek a birkózó válogatott tagjai. Az ismert bajnokok nemcsak a birkózó szőnyegen állnak helyt. [dr. Hegedüs Csaba szövetségi kapitány]: "Életembe 24 évesen egy nagyon nehéz helyzetbe kerültem, amikor úgy éreztem, az egész világot le tudom győzni, egyik pillanatról a másikra rokkanttá váltam. Ettől a pillanattól kezdve nagyon közel áll hozzám mindazoknak a problémája, akik az élet nehezebb oldalán állnak. Így a birkózó válogatott, mivel ebben az évben a rokkantak éve van, úgy gondolta, közössen összefogva, hogy ezt az évet és a következő éveket fel fogjuk használni annak érdekében, hogy erősek a gyengékért elkövetünk mindent annak érdekében, hogy ezek a gyerekek, akik az árnyékos oldalon járnak az életben, egy kicsit több örömöt kapjanak, egy kicsivel több gondoskodást, és a magunk eszközeivel próbáljuk a hétköznapjaikat vidámabbá tenni." [dr. Szondy Mária igazgató főorvos]: "Hegedüs Csaba nem mondotta el azt, hogy a birkózó válogatott a közelmúltban milyen felajánlást tett, KISZ-díjat kaptak és ezt a KISZ-díjat intézetünk fogyatékos gyermekei részére ajánlották fel. Mindennel ellátott intézet vagyunk, azonban sporteszközből, televízióból, játékból, mint ahogy egy normális családban sem lehet soha elég, itt is pótlásra szorulunk és ezt a felajánlást erre kívánjuk fordítani. Intézetünk értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozik. Az intézet ugyan egészségügyi intézmény, de talán rendhagyó. Nem kórház, nem otthon, de a miliőben megpróbálunk családi környezetet teremteni. Minden eszközzel, pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai és orvosi eszközökkel megpróbáljuk a fogyatékos gyermekek teljesítményszintjét a lehető legmagasabbra emelni. Hogy valamilyen szinten visszavezethessük a társadalomba. Amennyiben ez nem sikerül, emberhez méltó életet biztosíthassunk számára és ne kelljen ágyban töltve, zárt falak között leélni az életüket. Ha ezt a célt pár gyereknél elértük, akkor ez a munka tulajdonképpen nem volt hiábavaló. Igen nagy segítséget kapunk ebben a munkában a társadalomtól, a másik fontos feladat, hogy foglalkozzunk azokkal az okokkal, tudományos módszerekkel közelítve, mit tehetünk annak érdekében, hogy a további fogyatékos gyerekek születését megakadályozzuk. Természetesen azért, mert a gyerekek fogyatékosak, ugyanúgy gyerekek, mint egy egészséges gyerek. Ugyanolyan igényük van a sportra, talán még nagyobb igényük a mozgásra, mint egy normális, egészséges családban felnőtt gyereknek. Foglalkozások rendkívül színesek. Látszólag játékosak, azonban mindez módszeresen felépített programot jelent a gyermekek számára." És ez már indulás a munkahelyre. Mert csakis a biztonságot és magabiztosságot jelentő munka teremtheti meg, ismét orvosszakértőnket idézve, a rehabilitáció csodáját. Azt a hétköznapi csodát, amely nem a szánakozó jótékonyságot, hanem a közös érdek felismerése alapján, a társadalomba történő valódi beilleszkedést hozza magával.

Kivonatos leírás: