Elhangzó szöveg: Egy emberöltő távolából az emlékezet rostája már szűri a negyedszázados események képeit. Akik azóta születtek, sokan már felnőttek. De hányan vannak, akik ifjú életükkel fizettek tizenhárom nap szörnyűségéért. A szálak visszavezetnek az ötvenes évekhez. A vastaps a személyi kultusz nyitánya. De a romló politikai viszonyok közepette, nélkülözve is egy ország dolgozik és alapozza meg minden későbbi eredményünket. Ám az akkori vezetésnek ez is kevés. [Rákosi Mátyás, Magyar Filmhíradó 1950/10, részlet]: "Amit eddig elértünk, az túlzás nélkül mondhatjuk, csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. (…) a felső határ az égbolt!" Ám ez az égbolt nem mindig felhőtlen. Az elnöki különgép a NATO katonai vezetőit repítette az atlanti főhadiszállásra, a kelet-európai térség úgymond felszabadítási műveleteinek kidolgozására. Ahogyan ezt a NATO-alapokmány is szentesítette. És folynak a felkészülés műveletei. Ázsia földjén, Indókínában és Koreában harcok lángolnak, és városok. Amerikát és Európát hidegháború dermeszti. Nem könnyű idők. Úgy tűnik, egy nemzeti egységprogram még gátat emelhetett volna a későbbi fejlemények elé, de a politikai erők kimerültek a Rákosi-féle dogmatizmus és a Nagy Imre-féle revizionizmus frakcióharcainak cikkcakkjaiban. A mindenre ráhúzható vezérelv a háború elkerülhetetlenségének hibás nézete volt. A háború fenyegetése valóban árnyékot vetett földrészünkre, de akadt mód a cselekvésre. Ezért jött létre a Varsói Szerződés. A nemzetközi politikában lassan engedni kezdett a szorítás. Reménykedett az ország is. A párt 1955-56-ban nagy erőfeszítéseket tett a bűnök jóvátételére, a hibák kijavítására. Televízió akkor még nem volt. Lássuk hogyan mutatták az ellentmondó világhelyzetet a korabeli híradók. [korabeli propagandafilm, archív részlet]: "Moszkva, 1956 februárja. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusa lezárja a személyi kultusz korszakát, helyreállítja a lenini normákat, s a nemzetközi politikában előmozdítja az enyhülést. A londoni Downing Street-re is elvezet az olvadás útja, ahol McMillan kormányfő fogadja a szovjet párt- és államvezetőket. Moszkvába érkezik Josip Broz Tito elnök. A tárgyalások új szakaszt jelentenek a hét éven át mélypontra zuhant kapcsolatokban. Függetlenséget követelnek Cipruson. A brit katonai rendőrség Makariosz érseket és sok száz hívét veti börtönbe. Habib Burgiba visszatérhet száműzetéséből, kivívta függetlenségét az észak-afrikai Tunézia is. A Földközi-tengeren riadókészültségbe helyezik a 6. Amerikai Flottát. Egyiptom akkor elnöke, Nasszer ezredes véghez viszi forradalmának legnagyobb tettét, államosítja a Szuezi-csatornát. Háromnegyed évszázados jelenlét után a brit haderő távozni készül a csatornaövezetből. Ökölharc a japán parlamentben. A baloldali ellenzék hangját felbérelt rendbontókkal akarják elhallgattatni. Miközben Nyugat-Németországban törvényen kívül helyezik a kommunista pártot, a berlini övezethatáron az NDK hatóságai titkos, földalatti lehallgatóállomásra bukkannak. A telefon-, telex- és rádióforgalmat rögzítő berendezések szálai az amerikai CIA-hoz vezetnek. Egész Kelet-Európát ellepik a Szabad Európa ballonjairól leszórt röplapok, amelyek Eisenhower elnök üzenetét hozzák. A felforgatás eszközéül szolgáltak az ugyancsak rendőrkézre került, rádióirányítású, amerikai felderítő fotógépek is." A Budapestre látogató kóreai vendégeknek be kell érniük Hegedűs András miniszterelnök mosolyával. Rákosi Mátyás már eltűnt a politikai közéletből. Visszatért viszont oda, súlyos börtönévek után, Kádár János. Újra tagja a Politikai Bizottságnak és a Belgrádba utazó küldöttségnek is. "Rendezni végre közös dolgainkat…" Elszámolni és leszámolni a múlt bűneivel, hibáival, visszatérni a lenini útra. Ennek az elhatározásnak adott hangot Rajk László és mártírtársai dísztemetésén a párt nevében Apró Antal is. [Apró Antal, Magyar Filmhíradó 1956/41, részlet]: "Az igazságtalanság, amely rajtuk esett, országunkat, egész dolgozó népünket is sújtotta. A párt el van szánva arra, hogy végérvényesen leszámol a múlt hibáival, és biztosítja, hogy soha többé ne legyen ilyen tragédia." Október 23-án, a közel-keleti háborús készülődést látva, kifut a nyílt tengerre Alexandriából egy magyar teherhajó. Távírója hívja a honi bázist, de Budapest nem válaszol. Budapestet ekkorra már egy másfajta hullámverés is eléri. Az enyhülést keresztező hidegháborúé. Idézzük tovább az egykori híradót! [korabeli propagandafilm, archív részlet]: "1956. október 23-a. Ezen a verőfényes, de mégis borongós októberi délutánin kezdődött. A főváros utcáin, terein, mint megduzzadt folyamban, úgy hömpölygött az emberár. Az új tavaszi seregszemle, írták a reggeli lapok, és izgatott várakozással volt teli a levegő. Négy óra tájban a pártegységet és új vezetést követelő jelszavak már belevesztek a zavaros hangorkánba. Egyre inkább egy új, idegen hang tört magának utat, az ellenforradalom hangja. Már nem a hibák kijavításáról van szó, hanem valami egészen másról. Hányan vesztették el józanságukat, alkalmi szónokok uszító, hazug szavára! És hányan láthatták meg estére, hogy merre terelik az elvakult szenvedélyeket." És nyílik a nyugati határ. Fehér zászlós békekövetnek álcázott nyugati szakértők kelnek át rajta. John Foster Dulles amerikai külügyminiszter az elnök irodájába siet, közli vele az ígéretes hírt: "Budapesten kitört a forradalom." Később ezt próbálja igazolni az ENSZ vaskos jelentése is. A véletlen névazonosság telitalálat volt. A jelentést összeállító ötösbizottság vezetőjét Andersennek hívták, akár a mesemondót. Visszatérő következtetése: a felkelés váratlanul, minden szervezés nélkül tört ki. Akkor hát nézzük meg, mi fért a spontán felkelés egyetlen órájának menetrendjébe! Megrohanják a Rádió stúdióépületét, a lakihegyi adót, a nemzetközi telefonközpontot, a TEFU telepeit, a veszteglő üzemanyag-szállítmányokat, a HM Timót utcai lőszer deppóját, a fegyvergyár központi raktárait, még az MHSZ lőtereit is, a ferihegyi repülőteret, a légiirányítás radarközpontját, az MTI rádióállomását, végül a Parlament északi bejáróját. Másnap már hajnalban feltűnnek a határon az Eszterházyak és a Festeticsiek bizalmi emberei. Tárgyalnak, utasítanak, eligazítanak, szerveznek. És sok sikert kívánnak az immár fegyvert viselő intézőknek. Budapest utcáit szennyes ár önti el. Már nem a lenini útra való visszatéréséről, hanem a lenini hagyaték eltiprásáról van szó. Az annyi erőfeszítéssel és áldozattal újjáépített városban ismét utcai harcok dúlnak. Most már volt csendörök és nyilaskeresztesek, alvilági csoportok kezébe kerültek a fegyverek. Mindez valóban elkerülhetetlen volt? A kalocsai ezred, a határőrök, karhatalmi sorkatonák és annyian mások készek voltak a néphatalom megvédésére, sikeresen léptek akcióba, de egy megosztott vezetés zavaros utasításai, ellentmondó parancsai között felmorzsolódtak. Az ellenforradalom erői annál eszeveszettebben támadtak. Ledöntik a gellérthegyi szoboralakot. Célba veszik a szocialista rend és a nemzetköziség jelképeit, leverik a vörös csillagokat, égetik a vörös zászlókat. A Vöröskeresztre sincsennek tekintettel: a megtévesztő jelzésű kocsiból ezt a díszes kompániát halássza elő a Gábor Áron tüzértiszti iskolások őrjárata. Íme, a "vöröskeresztesek" valamint eszközeik, a különböző nyugati típusú fegyverek garmadája. Megalakul az ellenforradalmi nemzetőrség. Egyes alakulatok átállnak, tömegesen hurcolják el a népi hatalom híveit. Véres jelenetek tanúi a budapesti utcák. Valóságos boszorkányüldözés folyik, lincshangulat válik úrrá. Kinyílnak a börtönajtók, a köztörvényes bűnözőket is szabadon bocsájtják. Ismét megjelenik a színen Mindszenty, aki rögvest meghirdeti a nagybirtokrendszer visszaállítását. A falu természetes válasza ez volt: a földhöz nyúlni már pedig nem engedünk. És dolgoztak tovább. Mert, hogy jövőre is enni kell. Közben tárgyal a katonai vegyesbizottság. Huszonnegyedikén hajnalban Nagy Imre kérte a szovjet csapatok segítségét, most a tűzszünetről van szó, amelynek értelmében a szovjet erők elhagyják a fővárost. Mozgásukat rendhagyó közegből, diplomáciai fedezékből kíséri egy kamera. Közben Amerika elnökválasztásra készül. Eisenhower szavazatokat lát egy emigráns magyarokkal készült fotóban, és abban is, hogy Nixon alelnököt képviseletében elküldi a magyar-osztrák határ közelébe. Egy régi zászló visszatérése. Feltűnik a koronás címer. Szaporodnak a tüzek, a lángok egy egész országot fenyegetnek. [Kádár János]: "A Párt, a nép, a történelem súlyos óráit élte meg, a Magyar Népköztársaság sorsáról volt szó. Sok nehézség volt, de azok leküzdéséhez, az eszméhez és a néphöz hű, szilárd és ezért harcolni kész emberekre volt a legnagyobb szükség. Ilyen emberek voltak…" Rájuk alapozhatta a fordulatot az új párt, az új kormány. Mert az elért vívmányok féltése érlelte már a későbbi népi nemzeti egységet.

Kivonatos leírás: