Elhangzó szöveg: A műemlékeknek is megvan a maguk sorsa. Hogyan került Lotz Károly muranói üvegből készült mozaikfreskója a Budai Várból Balatonalmádiba? A történet prózai módon kezdődött. Dr. Pintér Sándor apát, plébános ügyeit intézve jó negyed százada Budapesten járt, s maradt néhány órája a vonatindulásig [Pintér Sándor]: "Örömmel siettem föl a Várba, hogy még egyszer szívemre ölelhessem azt a Szent Jobb kápolnát, amelyet már húsz évvel ezelőtt annyira megszerettem. S ott tudtam meg, hogy sajnos a Zsigmond kápolnával együtt ez a csodálatosan szép remekmű, ez is teljesen elpusztult. Fájó szívvel zarándokoltam el a romokhoz, hogy ott vegyek bucsut tőle. És amint ott álltam, láttam a romok között két tenyérnyi, sötét lyukból mintha felém csillanna valami, ami hasonlított az arany mozaikhoz. A gondolatot elhessegettem, biztos fantaziálok, mert nem láthatok mást, hiszen amint mondották, elpusztult. De valami belső erő kényszeritett, széjjelszórtam a romokat, befúrtam magamat és az öngyújtóm világánál láttam meg, hogy él a kápolna. Roskadozik, talán napjai meg vannak számolva, de még él, de még van. (…) A szükséges engedélyek megszerzése után lehetőségem nyilott arra, hogy a romok közül kibányászva elhozzam Almádiba a kápolna arany mozaikkal kirakott kupoláját, a márvány kapuzatot, a kovácsoldvas ajtókat, a négy bronz gyertyatartót és a mozaikfreskó minden részét a négy csegellyel s a két oldalon látható dicsőittő feliratokat tartó angyalalakokat. Mind a két teherautóval szerencsésen megérkeztünk Almádiba, s a községünk politikai vezetői, valamind a lakosság is vallásfelekezetre való tekintet nélkül, igazán őszintén velem együtt örült és szinte versenyeztek, hogy a négy mozaikművész ellátásáról gondoskodhassanak. Nagyon nehéz feladat volt a számunkra, hogy ezt a kápolnát, hogy most idehozzuk, hát hogyan tudjuk elhelyezni? Sajnos nézeteltérés is keletkezett a kedves elnök úrral, mer’, ő, mindenkép azt akarta, hogy egy egészen kis kapu, ajtó vezessen be, mint bal oldat is van. Mondom, akkor ott vagyunk, ahol voltunk, elzártuk a hivektől, ugye egy évbe egyszer a kiváltságosok tudtak oda bemenni, akik jóval a körmeneten látták, de hát egyébként, akik ott laktak a Várba ugye, vagy miniszterek, vagy politikusok, satöbbi, azok láthatták. Most végre idehoztuk, hogy a nagy nyilvánosság ugye, a, a nagyközönségé, a kultúrvilágé legyen. Most én bezárgyam?" Az egyházközség elnökével való nézeteltérés nem volt megoldhatatlan. Az érdeklődőket tárt kapuk várják Almádiban.

Kivonatos leírás: