Elhangzó szöveg: A Cinematographe nevét, ahogyan a Lumiere testvérek hívták találmányukat, épp kilencven esztendeje jegyezték be. Számos más feltaláló korábbi ötletét továbbfejlesztve és a visszajátszást is megoldva a fényképezőgépgyáros fivérek a mozgókép atyjai lettek. Ezeknél a felvételeknél sikoltottak fel dédszüleink és menekültek a vásznon feléjük pöfögő mozdony elől. Egy másik ősfelvétel, a munkaidő vége, a selyemszövőnők kitódulnak a Lyon-i gyárkapun. Kezdetét vette a legfiatalabb művészet páratlan pályafutása. Az állóképek után a kamerák most már folyamatukban örökítik meg az élet eseményeit s jelen vannak minden fontos és minden jelentéktelen mozzanatnál. A helyhez kötött felvevőgép még csak szerény szeleteket mutat azonos látószögből. Rögzít minden újat, az ősautókat és a magasba emelkedett léghajót. Megmozdul a magyar táj is, de az első riportfilmek alig különböznek a csoportfényképek jellegzetes beállításától. A kép után megmozdul a gép is és a forgatókönyvi előírás szerint végigfordul a miskolci panorámán, igaz, egyelőre kissé döcögősen. Azután kocsizni tanul a kamera, ehhez akkoriban egy villamoskocsi is elegendő. Az operatőr liftezik, a mai szaknyelv már daruzást említ. Néhány lépés hátra, és ha szükséges lassítani is lehet a felvételt, megszületik a filmtrükk. Manapság egy-két sportmérkőzést inkább gyorsítani kellene. A felvevőgépek legújabb nemzedéke már az emberi vállra és kézre támaszkodik, mozgékonyan követi riportalanyát a magasba és a mélybe. A kíváncsi kamera elől nem lehet elrejtőzni a víz alatt sem. A film: dokumentum. A való életet hozza vetítővásznunkra annak váratlan fordulataival, drámai és tragikus pillanataival és furcsa, bizarr krónikájával. Az élet rendezte filmek után a film rendezi az életet, vagy annak műterembeli mását. A filmművészetnek ez az ága, a játékfilm mindannyiunk napi érdeklődésének, okulásának, szórakozásának tárgya, kilenc évtizede.

Kivonatos leírás: