Elhangzó szöveg: Az ötlet nem esik messze az almafától, ezt láttuk villám-őrjáratunkon az ízletes gyümölcs és kelendő exportcikk körül. Hiszen gond az, ha kevés, gond az, ha túl sok. Számolni kell a termés váltakozó minőségével is. A ládákban válogatott, első osztályú áru vár külföldi utazásra. De mi történjen a szerényebbjével? Erre kerestek és találtak megoldást, jó példaként is, Szabolcs-Szatmárban. [Puskás András szinkron]: „Az üzem 1979-ben épült, 11 Tsz, a Tsz-Ker és a Nyíregyházi Konzervgyár társulásával. Fő célja az étkezési célra már nem alkalmas, úgynevezett ipari almának a feldolgozása. A feldolgozott almából almakoncentrátum készül. Kizárólag dollár-értékesítésű termékünk ez, amely NSZK, holland, osztrák, svájci és angol piacokon értékesül. Az üzem a jelenlegi legkorszerűbb technológiával épült. A technológiai folyamatot igen alacsony létszám irányítja, egy műszak létszáma mindössze 10 fő. Az általunk gyártott almalevet a központi gyárunkba szállítjuk, ahol sűrítésre kerül és a sűrítmény képezi a végterméket.” [Rudi Béla szinkron]: „A vállalatunknál megtermelt almasűrítményt itt a háttérben található tanktelepen tároljuk, ez egy olyan félkész termék, amit vevőpartnereink dolgoznak fel majd tovább. Szóval a minőségre rendkívül sokat kell adnunk, ennek pedig egy elkerülhetetlen követelménye egy nagyon jól felszerelt laboratórium, ahol vizsgálják és ellenőrzik a termék minőségét. Az almának számos termékét állítjuk elő, gyártunk belőle almasűrítményt, almabefőtteket, püréket és ivóleveket is. Miután répacukor nem kerül bele ebbe a rostos ivólébe, ez tulajdonképpen diabetikus rostos ivólének is nevezhető. [Puskás András szinkron]: „Igen eredményes volt ez a társulás, az elmúlt 3 évben a társulás tagjai gyakorlatilag visszakapták a befektetett pénzüket. A fő nyereség nem ez volt ebbe az üzembe, hanem az, hogy az általuk egyéb célra nem hasznosítható almát maradéktalanul feldolgoztuk. Az így nyert termékből az elmúlt évben mintegy 4,5-5 millió dollárt értékesítettünk.”

Kivonatos leírás: