Elhangzó szöveg: Egy valóban mindnyájukat érintő ezüstlakodalom ünnepségei: huszonöt esztendős lett mindennapjaink élettársa, a Televízió. Dicsérhetjük vagy bírálhatjuk, de örök beszédtéma és elválaszthatatlanul hozzánk tartozik. A jubileumi megemlékezésen Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja tolmácsolta a párt és állami vezetés, a társadalom köszöntését a Televízió úttörőinek és törzsgárdájának. Ismerős arcok, a képernyő révén gyakori vendégek otthonainkban. Most talán kicsit ünnepélyesebben, azután a szokott közvetlenséggel a műsorokban. Ünnepelt a Televíziónál korban jócskán idősebb, de munkájában meg-megfiatalodó filmszakma is. A MAFILM elnyerte a Kiváló Vállalat megtisztelő címet. A nemzetközi fesztiválok gyakori díjai és elismerései mellett érzékeny zsűri a mozilátogató közönség is, amely a vonzó alkotások nyomán ismét helyet foglal a széksorokban. Filmművészetünk kiemelkedő sikerét jelentette Szabó István Mephistojának Oscar-díja. Az érdeklődést fejezte ki, hogy az ENSZ tudósítók hazánkba látogató népes csoportja a Filmgyárat is felkereste. Az újságíró csoport vezetője, a svéd Svante Löfgren először több, mint négy évtizede járt hazánkban és tudósított Magyarországról. [Szabó István szinkron]: „Én tudom, hogy különböző filmgyártásokban, a világ különböző filmgyártásaiban nagyobb szerepe van másoknak, például a producernek. Tehát beleszólhat a szereposztásba. Vannak országok, ahol az úgynevezett utolsó vágás joga nem a rendezőé. Illetve csak bizonyos, valóban respektált rendezők kapják meg szerződésük szerint kikötve az utolsó vágás jogát. De miután itt nem így van, a rendező maga hozza létre a filmet, a végső döntések az ő döntései.” [Svante Löfgren szinkron]: „Azok a magyar alkotások, játék- és dokumentumfilmek, amelyeket láttam, sokat mondhatnak más országok nézőinek is. Jó és okos dolog, hogy ilyen önismerettel tekintenek magukra.” [Makoto Ucmiyama szinkron]: „Ha sikerülne pontosan és jól tolmácsolni a szövegeket – sajnos nálunk Japánban ez nem mindig kellően megoldott –, biztos vagyok benne, hogy filmjeik hazámban is nagy figyelmet váltanának ki.” Egy svájci újságírónő föltette a kérdést, vajon a magyar művészek mennyiben élhetnek a kifejezési szabadsággal. [Marie-Anne Schöpflin szinkron]: „Azért kérdeztem, mert Nyugat-Európában még ma is hallani olyan feltételezést, hogy a kelet-európai országokban a művészeknek nincs lehetőségük véleményük elmondására.” A személyes tapasztalás fogalmazódhatott meg ezekben a szavakban is. [Svante Löfgren szinkron]: „Megváltozott az ország és másként él együtt szomszédaival, mint a háború előtt. Az Oscar-díjat azért tartom a magyar filmgyártás nagy elismerésének, mert ezt az értékelést a szakma adja a szakmának. És tegyük hozzá, a közönség is egyetért ezzel.”

Kivonatos leírás: