Elhangzó szöveg: „Nem fogunk csodákat tenni, de szeretnénk megalapozni olyan kapcsolatokat, amelyek egy meghatározott irányba mutatnak” – mondotta Francois Mitterrand, mielőtt Budapestre érkezett. A francia államfő magyarországi megbeszéléseinek nemzetközi jelentőségéről az elmúlt hetek során már sok szó esett. Kádár János és tárgyalópartnere nem először folytatott hosszú, négyszemközti eszmecserét egyszer Párizsban, és egyszer már Budapesten. Most azonban, mint Franciaország első embere választotta hazánkat első kelet-európai látogatásának színhelyéül. Az eseményről ezúttal a kétoldalú kapcsolatok kulturális vonatkozásait emeljük ki, annál is inkább, mert Mitterrandhoz, úgyis mint íróhoz, ez a terület közel áll. Az új magyar művelődésügyi miniszter első nemzetközi szereplése szerencsésen esett egybe azzal a ténnyel, hogy Köpeczi Béla értő tudósa a francia kultúrának. Ő mutatta be az elnöknek a Nemzeti Galériában a magyarul megjelent francia irodalmi művek kiállítását. A Francia Köztársaság elnöke a kétnapos villámlátogatást lezáró sajtóértekezleten erre a témára így reagált: „Illetékes minisztereink máris megállapodtak, hogy továbbfejlesztik a kultúráink cseréjével foglalkozó intézményeket. A párizsi, és úgy tudom, a Lyoni egyetemen új tanszékeket hozunk létre a magyar nyelv és irodalom oktatására. Elhatároztuk azt is, hogy a közeljövőben 15 magyar irodalmi mű jelenjék meg nálunk francia állami támogatással. Egy kiállításon láthattam nemcsak azt, hogy a klasszikus és a mai francia irodalom milyen nagy számban kerül kiadásra, de tapasztalhattam annak nagyarányú terjesztését és az irodalmunk iránti igazi érdeklődést is. Ami viszont Franciaországban a magyar művekkel való törődést illeti, el kell mondanom, hogy nagy lemaradást kell behoznunk. Ezt is fogjuk tenni. Kulturális minisztereink erről a kérdésről is komolyan tárgyalnak. Íme a kezdet.” [Kádár János szinkron]: „– Mint Mitterrand elnök úr itten említette, bizonyos történelmi lemaradást látunk a magyar-francia kapcsolatok terén, amit szeretnénk a magunk részéről behozni. Így, ebben a szellemben foglalkoztunk kapcsolatainkkal és még azt is megállapítottuk, hogy nem csak most, e nagyon fontos látogatás idején és ünnepélyesen deklaráljuk, hanem a látogatást követően a hétköznapokon se sajnáljuk az erőfeszítést és a munkát mindkét részről, hogy az itt elgondolt fejlesztések valósággá váljanak.”

Kivonatos leírás: