Elhangzó szöveg: Találkoztunk elégedett öregekkel is. Aki nem rest a Balatontól néhánytíz kilométeres kirándulásra, egyik nagy nemzeti költőnk emlékhelyén a vendégszerető leszármazottakkal szintén megismerkedhet. [Szinkron]: „– Szeretettel köszöntöm a kedves gyerekeket Berzsenyi Dániel egykori kúriájában. Nikla egy kicsi kis falu, távol a nagyobb városoktól, még a vasút is elkerüli 10-12 kilométerre, mégis, közel 150 év óta kedvelt zarándokhely volt a magyar irodalom tisztelőinek. Hírnevét Berzsenyi Dánielnek, hazánk legnagyobb ódaköltőjének köszönheti, aki itt élt és alkotott 32 éven át és írta gyönyörű ódáit. Toldi Andrásné Berzsenyi Gabriella Mária. Ungár Károlyné Berzsenyi Piroska. Varga Miklósné Berzsenyi Kornélia Zsuzsanna. – Milyen érzés a név viselőjének lenni ma? – Felemelő érzés a név viselőjének lenni. – Hát, mi boldogok vagyunk, örülünk, hogy a Berzsenyi Dánielnek a dédunokái vagyunk. – Költői hajlamok vannak esetleg önökben? – Sajnos nem, egyikben sem, még a fiúkban sincs. – Búcsúzás Kemenes-aljától és Levéltöredék barátnémhoz. Ezek a kedvenc költeményeim. Messze sötétedik már a Ság teteje, ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet. Megállok még egyszer, s reátok visszanézek, ti kékellő halmok, gyönyörű vidékek, vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását, ácsorgó ajkam első mosolygását szülém forró kebelén. Ti láttátok a víg gyermek játékait, a serdülő ifjú örömit, gondjait, éltem vidám reggelén.”

Kivonatos leírás: