Elhangzó szöveg: [Keceli gyerekek leveleiből szinkron]: „A buszmegálló ötszáz méterre van. Ezt kövesúton kell megtenni! Édesapám meghalt, édesanyám a borpincénél dolgozik, mint takarítónő. Villanyunk nincs ezért petróleumlámpával világítunk. Ez nagyon kellemetlen. Szeretek tanyán lakni. Megszoktam.” „A házhoz még 500 öl zöldterület van. Ott meg tudjuk termelni, ami a háztartáshoz nagyon szükséges. Szüleim elváltak és még nincs mostoha apám.” „Két szobánk van, új benne a bútor a konyha egy része ki van csempézve. Az udvaron lévő kútból hordjuk a vizet. Fürdőszobánk nincs. Heten vagyunk testvérek, elég sok állatot tudunk tartani. Az áram be van vezetve. Van televíziónk, rádiónk és van sok könyvünk.” „Fejőgéppel fejünk, a házunk be van vakolva.” „Általában, ha jó idő van kerékpárral szoktunk bejárni. A szüleim keresetét kiegészítik az állattenyésztés. Házunk már tatarozásra szorul, de még várunk vele, mert nagyon sokba kerül. A tanyán minden meg van nálunk, de azért a faluban sokkal jobb lenne.” A keceli gyerekek néha döccenős mondatai: vallomások egy életforma változásairól. A tanya a szülőház, romantikus, korlátlannak tűnő szabadság - a keceli diákotthon új, közösségi élmény. Játék és tanulás, más kötelességekkel, szokásokkal, tennivalókkal. A tanyasi sors a maga ellentmondásaival küszködik, de jó ideig része marad életünknek. Akik majd visszatérnek, talán sok mindent másképp akarnak és tudnak majd csinálni. S még többen vannak közöttük, akik számára szűk lesz majd a tanya - ők a nagyobb településeken találhatják meg boldogulásukat. Vajon, hogyan alakul majd e nem könnyű átmenet? Hiszen a nem is oly régmúlt felidézése, most mintha furcsa, valószínűtlen mese volna. [Tanítónő szinkron]: „Százhuszonöt gyereket tanított az édesapám, hosszú, hosszú padok voltak, sehol nem lehetett ellenőrizni, mutassuk meg a felügyelőbácsinak, hogy hol tartjuk a tintát. A gyerekek kórusban felelték: a nyakunkban. Persze minden pillanatban rádőlt ugye a ruhájukra. Na és hogy szokott a tanítóbácsi ellenőrizni? A padokon keresztül és akkor az édesapám fölmászott a padra, és akkor mutatta, hogy…” [Gyerekek szinkron, ének]: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a lúdaim megfagynak. Süss fel nap…” Ez az épület valamikor tanya-iskola volt. A környék vitathatatlan központja, hétköznap iskola, vasárnap templom. Prekop Péter nevezetes fali oltárképeivel, megőrzött művészetével most az általános iskolásoké, s időközben új templomot építettek a faluban. A harangszó is része lehet egy változó, gyarapodó falu sokféle összhangzatának. [Laták Ede tanácselnök, Kecel, szinkron]: Sok munkával igaz, de nagyon jó gazdasági helyzetben vannak az emberek nagyrésze, természetesen azért vannak itt szegény emberek is, akik valamilyen oknál fogva hát ugyanúgy élnek, mint máshol az országban. Amit a testület elhatározott és aminek az első ötlete az én fejemben született meg azzal a község lakossága nagyon sokszor egyetértett, mert azok az ötletek nagyjából mind meg is valósultak. Hát gondolok itt a vízműre, a víz ugyan jó volt, csak nem jutott be a lakásokba, csak legfeljebb vödörbe.” [Pedagógus szinkron]: „Hát ezek, mint azt hiszem Kecel is ilyen fejlődésben lévő falvakat ábrázolnak, ahol már megjelentek a városiasodás jelei, emeletes épületek az elmaradhatatlan falusi templommal, fákkal, zöld övezettel.” [Laták Ede szinkron]: „Tanács fölmérte a 6. Ötéves Tervet megelőzően, hogy legjobban a kulturális létesítmények területén vagyunk elmaradva, keresve a megoldást a nevelési központ gondolatára leltünk rá, amiről hadd mondjam el, hogy ez nem egy gigantománia, hanem egy gazdasági szükségszerűségnek az eredménye, képes arra, hogy tényleg itt mindenki megtalálja a művelődési és hangsúlyozom még a testi nevelésnek a feltételeit.” [Könyvtáros szinkron]: „Nem csak hogy könyvtár használatra tanítják a gyerekeket, hanem a könyvtárban nevelik. Bármennyire furcsa, de a gyerekek egészen másképp viselkednek, mint úgy iskolában általában, tehát a szép nevel, a szép környezet nevel” A nyelvi laboratórium felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt rendelkezésére áll. [Laták Ede szinkron]: „Egyszer a terepelőkészítés megtörtént, azután ehhez a közműveket biztosítottuk, áramátalakító transzformátor van és a hőközpont, valamint a vezeték az összes közműnek már készen van és most épül a másik épölet is, amelyiket most már erre a közműre csak rá kell kötni.” [Gyerek szinkron]: „Csináltam olyat, hogy azt most otthonra is csinálom, hogy egy réten vagyok és álmodok és azt álmodom, hogy saját magam vagyok és repülök.” [Balogh Ilona textilművész szinkron]: „Életkori sajátosság, hogy körülbelül harmadik, negyedik osztályban elveszítik azt a naiv kis látásmódjukat, de azért vagyunk mi itt pedagógusok, hogy ilyenkor mást adjunk a gyerekek kezébe. Tűt, cérnát, vagy pedig textilfestést.” (Szinkron]: „Község népességével kapcsolatosan nem rosszabbak a viszonyok és nem is jobbak, mint az országos átlag, különösen az elmúlt évtizedben elég nagy mérvű volt az elvándorlás. Az elvándorlók legnagyobb része szakképzett fiatal férfi és nő volt, akinek megszületendő gyermekei azok nem a község lakosságát gyarapították. Kétségtelen tény sajnos, hogy hazánkban a népesség száma az elmúlt évtől kezdve csökken és ez várható, hogy a következő években még tovább fog csökkeni.” Szabó Pál műveiben a nemzedékek egymásutáni soráról, a változás kezdetéről megkapóan ír: „Révedezik az öregasszony, Ő sem tudja, hogy amikor unokáját védi, a saját múló életét szépítgeti, mintha az ő elmúlt élete volna benne az unokájában. Minden, ami ő benne csak megindult, majd ezekben a gyermekekben nyílik ki igazán. Talán ez: öröm, nevetés, szépség és jóság. Az a teljesség, amely még nem kevés tennivalót, sok ellentmondás feloldását kívánja.”

Kivonatos leírás: