Elhangzó szöveg: [Fiatal fiú, riporter szinkron]: „- Mikor születtél? - 66. - Milyen nap, melyik hónap? - Hát te, július 21. - 1966. július 21-én, -i dátummal tudsz valami eseményt, hogy 1966-ba mi történt az országban vagy a nagyvilágban? - Hatvanhatban, hát, nem tudom mi volt.” A volgai erők hőseinek emlékére épült hatalmas szobor-csoport alapzatán De Gulle tábornok és Koszigin miniszterelnök elhelyezte az emlékezés koszorúját. [Fiatal lány, riporter szinkron]: „- Mikor születtél? - 1967-ben. - Milyen hónap, milyen nap? - Szeptember 24. - Erről a napról tudsz valami politikai eseményt, mi történt a nagyvilágban? - Hát nem tudom, már érdeklődtem utána, de ezen a napon pont nem történt semmi különös.” Rádiódráma a kabátzsebben. A legújabb tranzisztoros rádió ilyen meglepetést is okozhat a gyanútlan villamosutasnak. [Fiatal lány, riporter szinkron]: „- Milyen esemény történt a világon 1964-ben? Szóval erről a napról nem tudsz semmit. - Nem, nem, semmit. Csak azt, hogy megszülettem.” Április 3-án felszabadulásunk évfordulójának előestéjén az Állami Operaház is az emlékezés hagyományos színhelye. Ünnepi beszédében Kádár János többek között ezeket mondotta: április 4-én - most 19 éve - nemcsak a háború ért véget a magyar ember számára, de ezzel a nappal új korszak is kezdődött történelmében, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás korszaka. Fejér-megyei utazásuk során a jugoszláv vendégek ellátogattak Dunaújvárosba, majd a Dunai Vasműbe is. A két kormányfő, az egykori vasmunkás szakértő szemmel nézte végig a gyár száz arculatát, az izzó vasfolyamot, szerteágazó gépi műveleteket. Az Egyesült Államok az elnyomó Dél-Vietnami katonai diktatúra oldalán egyre nyíltabb hadjáratot indít a nép ellen. Mind több fegyverest és katonai tanácsadót, mind több hadianyagot küldenek Dél-Vietnamba. Hódít a minidivat. A hatás úgy látszik azonban egyforma. Még a kőszíveket is megdobogtatja. Egykori felvételek Dr. Martin Luther Kingről a Nobel Béke-díjas néger vezetőről. Április 4-én este orvgyilkos oltotta ki életét az amerikai Memphis városban. Ismét az történt, ami már hagyományos Amerikában, a bajok felszámolása helyett, leszámolás egy olyan emberrel, aki reformokat követel. A tömegek mind erőteljesebben fordulnak a kormányzat politikája és a hatalom egész rendszere ellen. Egy-egy éjszakára valóságos harctérré változtak Párizs belső kerületei és külvárosai. [Fiatalok, riporter szinkron]: „- Mostanában mi történt a világban? - Hát, hát tudom azt, hogy ezt az évet a diák éve. - Én nem hallottam az évet. - És ezzel a diákévvel kapcsolatban különösebbet nem? - Diákév. - De hát a diákév jelent számotokra valamit? - Hát én nem tudom, én úgy hallottam, hogy sokkal több program lesz, jóval több, mint eddig szokott lenni, a diákok számára.” [A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkásképző Tanácsának sajtótájékoztatója, szinkron]: „Tudjuk, hogy évek óta új munkastílust, új munkaformákat keres. Ennek megvalósításának egyik eszköze a Diákév is. A Diákév tulajdonképpen figyelem felhívó szerep.” [Fiatalok szinkron]: „- Nem nagyon látjuk, mármint a Diákévet, nem nagyon látjuk. Nem a jelentését, hanem azt nem látom, hogy van ugye gyerekek éve, nők éve, egyebek, láttuk a rendezvényeket. De Diákok éve, semmi rendezvényt nem látok. Legalábbis semmi jelét nem látom annak, hogy ez más lenne, mint-egy más év.” [A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkásképző Tanácsának sajtótájékoztatója, szinkron]: „Sajtótájékoztatónkat, tehát a diákifjúságot érintő gondokkal szeretnénk megalapozni legalább is, amit mi azoknak tartunk. És már itt el kell oszlatnom egy félreértést, ugyanis számos kijelentés hangzik el a mi korosztályunkkal kapcsolatban. Példának okáért, vannak. akik tiniknek neveznek bennünket, sőt egyes újító kedvvel rendelkezők még a tonik kifejezést is megkockáztatják, amint a tinik-tonik című irritáló elnevezésű rádióműsor is ezt jelzi. Bár én még eddig nem találkoztam egy olyan korombeli emberrel, aki tudatos és meggyőződéses tininek vallotta volna magát. Dohányfüstös helyiségekben gyakran hangzanak el olyan megállapítások a mi korosztályunkkal kapcsolatban, amelyek gyakran nem többek olcsó kávéházi bölcsességeknél. Ezért kell azt a frappáns kérdést feltennem, hogy mégis mi az, ami közös bennünk. Hát ugye előszöris megszülettünk ebbe a szocialista társadalomba, amely ránk nem hat az újdonság erejével, ugyanakkor a nagy többség ezzel a társadalommal és ezzel az eszmével egyetért. Aztán közös vonás az iskolás lét maga. Az iskolában kerülünk először családon kívüli konfliktusokba tanárainkkal, hiszen a tanár az első olyan személy, akitől mi magunk is függünk.” [Fiatalok szinkron]: „- Mármint a tanárnő nem áll szóba a diákkal. Maximum odáig, hogy felelet, tanár kérdez, diák - vagy válaszol, vagy nem válaszol, de ennél tovább nem. Tehát nem nagyon olyan kevés tanár van, akihez odamehetek és azt mondhatom neki, hogy nekem ilyen problémám van. - Szeretném megérteni majd a gyerekemet, szeretnék vele olyan kapcsolatot kialakítani, ami így köztünk, barátok közt van. Szeretném, ha nem azt látná, hogy én felnőtt vagyok, hanem hogy az anyja vagyok és bíznia kell bennem, és én szeretném, ha őszinte lenne hozzám és szeretnék neki mindenben segíteni. És azokat a tapasztalatokat továbbadni neki, amit most kaptam.” [A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkásképző Tanácsának sajtótájékoztatója, szinkron]: „Ha valóban felfigyelnek ránk és partnerként fogadnának el bennünket a felnőttek is és hát felnőttekkel a kapcsolat, a pedagógusokkal, a tanárokkal és nem lenne az az érdektelenség.” [Riporter, fiatalok szinkron]: „- Azt mondják, hogy diák ügye érdektelen, nem érdekli semmi.” [A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkásképző Tanácsának sajtótájékoztatója, szinkron]: „- Hát nem valószínű, hogy csak a diák érdektelen. Szóval ég bennük a tűz, és azt mondják, hogy most mi csinálunk valamit és akkor azt mondják, hogy takarítsuk ki mondjuk a pincét. No most, mi lehet, hogy túl nagy dolgokat, világ megváltó dolgokat, világmegváltóknak születtünk… - De hát nem mi hozzuk a döntéseket, ezt is figyelembe kell venni.” [Fiatalok szinkron]: „Ilyen a KISZ jelenlegi felépítése. Nem minden esetben érzi magáénak a KISZ-t a fiatalság, szóval olyan gépezet, az ember írja-írja a beszámolókat.” [A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkásképző Tanácsának sajtótájékoztatója, szinkron]: „- A Diákévvel tehát önmagunkat is szeretnénk formálni, magunkkal hozni azokat, akik még eddig nem voltak közöttünk. Tartalmasabb, jobb munkát végezni és remélve azt, hogy ezáltal a rólunk kialakított képen is változtatni tudunk. - Hát itt lenne az, hogy elmondhatnák, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, mit tudunk, mennyit tudunk, hát emberek nézzetek ránk és hát figyeljetek ránk, hát ez mind mi vagyunk, ennyi és ennyi energia van bennünk. Nem kérdezik meg, hogy kislányom mi fáj, mi bajod van, satöbbi, stb, és és ez egy borzasztó nagy probléma, és azt szeretném, ha erre is, erre is rákérdeznének és ez komolyan érdekelné az embereket. És nem mondanának ránk ilyeneket, hogy bamba nemzedék, hogy ha nyújtanák a kezüket és ha úgy nyújtanák a kezüket, hogy azt el is tudjuk fogadni, hogy megtaláljuk önmagunkat a világban. Hiszen szerintem egy tizenévesben rengetegféle dilemma van, rengeteg kétség, hát nem lehet egy kialakult világszemlélete egy 16 vagy 18 éves gyereknek. És…és kitől tanuljon, ki segítsen neki, hát a felnőtt ember. Ha de ha az a felnőtt ember nem nyújtja úgy a kezét, vagy nyújtja, de úgy, hogy azt nem lehet elfogadni, akkor mit csináljunk, mondjátok meg, hogy akkor mit csináljunk. [LGT: Arra születtünk, szinkron, ének]: „És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk, életünkön át, életünkön át, arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább, induljunk tovább. A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van, nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam. Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk, boldogok legyünk! Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk. Mint a mécses világítson egész életed, fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked. Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj, arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk, s játszunk még tovább, játszunk még tovább! Na, Na, Na… arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk, s játszunk még tovább, játszunk még tovább.”

Kivonatos leírás: