Elhangzó szöveg: Nyaranta, amikor bezárják kapuikat a színházak – nyit a Körszínház. Negyedszázados múltjáról is beszél az alapító, művészeti vezető: Kazimír Károly. [Kazimír Károly szinkron]: „A Körszínház huszonöt éves az idén. Szándékosan nem mondom, hogy idén ünnepli 25. évfordulóját, mert hiszen színházban az az ünnep, amikor siker van. Itt a Városligetben működik ez a színház, és innen a Városligetből indultunk el és értünk el a világ különböző tájaira. A két időpont 1958 és 1983 között nagyon sok minden történt. Nekem is kell egy kis emlékeztető, hogy néhány bemutatónkra visszaemlékezzek, és olyan nagyszerű színészekre, akikkel együtt indultunk, mint Básti Lajos, Sennyei Vera, Domján Edit, Latinovits Zoltán és Somogyvári Rudolf. És megemlíteném, hogy eljutottunk Helsinkibe a Kalevalával és Európa egyik legdélibb pontjára Isztambulba, ahol a törökök népi játékát a Karagőzt adtuk elő. Népművelő színház, hát ahhoz az is kell természetesen, hogy az ember önmagát művelje és erre kitűnő alkalmat adott ez a huszonöt nyár, mert azt jelentette, hogy a világ nagy kultúráinak adtunk otthont, meg kellett ezeket a kultúrákat ismerni. A közönség figyelte, és értette azt, hogy itt valami olyasmi történik, ami talán eltér a szokványostól és valami szépet, nemeset, valami gazdagot akar adni abból, amit a világ közös kincsének tekintünk, az emberi kultúra közös kincsének. És most már a jelenben vagyunk, ami azt jelenti, hogy megint egy újabb bemutatóra készülünk, hogy ünnep lesz-e vagy nem ez attól függ, hogy miként sikerül Hoffmannsthal Jedermannja, amit mi Akárki címen mutatunk be. Különös érdekessége ennek a darabnak az, tőlünk pár száz kilométerre Salzburgban 60 esztendő óta szinte minden nyáron eljátsszák, a nagy rendező Reinhart rendezésének alapján, idén úgy tudom Brandauer játssza az Akárkit, nálunk Kozák András a főszereplő. Magáról a darabról csak annyit, hogy egyszerű téma, mindegyikünkről szólhat, hogy egy bizonyos ponton, amikor hívnak minket, hogy számot vessünk az életünkkel, akkor bizony akár akarjuk, akár nem meg kell néznünk, hogy jól sáfárkodtunk-e azokkal a javakkal, amelyekkel elindultunk az életbe, mert ha nem akkor bizony a végső elszámolásnál rossz lehet a lelkiismeretünk.” [Esztergályos Cecília, Kozák András, Verebes Károly, Nagy Gábor, Kánya Kata, Kovács István szinkron): „- Nincs rá okod és fáj is nekem és nem lesek bölcs ifjakat, szerelmem csak te vagy! – Hű szolgaként jártál köröttem. - Úgy táncoltam, ahogy fütyültem. - Hűbéresem voltál! Rablóm! - Én rángattalak madzagon te báb, te kótyagos bolond, akárki őrült idenézz! Én itt maradok és te mész! - A bűnösökért jöttem én e Földre, orvosra nem szorult az ép, abból a szájból szállt a szó a Földre, min hazugság ki, sose lép! - …Sátán te vén színházi szolga, ne legyen dolgod semmi más, kezdődjék az előadás!”

Kivonatos leírás: