Elhangzó szöveg: Kasztília én Andalúzia napégette síkságai ma is a tüzes borokat, a bikaviadalokat, a választékos udvariasságot, a szenvedélyes szerelmet, és Don Quijote országát juttatják eszünkbe. Pedig Spanyolország immár jóval több puszta látványosságnál. Franco közel 40 esztendős fasiszta diktatúrája után a végre fellélegzett nemzet, Európa egyik haladó alkotmányos rendszerét teremtette meg, amelyben jól megfér a királyság és a polgári demokrácia. És noha a 70-es évek spanyol csodaként emlegetett gazdasági fejlődését stagnálás és száguldó infláció váltotta fel, a spanyolok ma is úgy érzik friss polgári jogaik sok mindenért kárpótolják őket. Hispánia kontinensünk egyik leggyorsabban változó országa. A Franco-i kor beidegződései, a korrupció, a hivatali visszaélések és a csendőrség hatalma, még léteznek, és Chaplin diktátora kasszasiker a Gran Vián és az életét önkéntes száműzetésben leélő Pablo Picasso nevét viseli ma a főváros egyik tere. A Puerta del Sol és a Plaza Major környékén éjjel-nappal nyüzsög az élet. Az amerikai típusú új üzletek és szolgáltatások mellett a madridiak továbbra is hódolnak hagyományos szenvedélyeiknek: a lottónak, a flamenco-nak és természetesen a futballnak. A nagy sztár, a tékozló fiú visszatért. Julio Iglesias ismét Spanyolországban turnézik. Az új csillag, Lozano vezérletével a Real legyőzte a Betist. A bulvárlapok mintha észre sem vennék, hogy a Real Madrid stadionjának tőszomszédságában végéhez közeledik az egész Európa jövőjét érintő találkozó. A komolyabb lapok, mint az El Pais természetesen tisztességes tájékoztatást adnak a Biztonsági Értekezlet alakulásáról. A főszerkesztő: Francisco Basterra [szinkron]: „A Találkozót azért ítélem fontosnak, mert ez az egyetlen forma, ahol az európai nemzetek egyenlő joggal képviselhetik nézeteiket, a nagyhatalmak akaratától bizonyos fokig függetlenül is. Kelet és Nyugat e szabad párbeszéde jelenti szerintem a konferencia fő erejét Európa számára.” 1983. szeptember 6-án a biztonsági szolgálat különlegesen kiképzett háromezer embere megkezdte a felkészülést a külügyminiszteri találkozó zavartalanságának a biztosítására. A terrorizmustól meggyötört Spanyolországban ezek az óvintézkedések sajnálatosan ma is indokoltak. A szigorú igazoltatás és ellenőrzés mindenkire kiterjedt, maguk a delegátusok sem voltak kivételek. A heteken át vonakodó Málta a huszonnegyedi órában csatlakozott a záróokmányhoz. Ezzel létrejött az úgynevezett konszenzus, vagyis a dokumentum egyhangú elfogadása. A dél-koreai utasszállító repülőgép tragédiája körüli vitában azonban majdnem háttérbe szorult magának a találkozónak a jelentősége. Az aránytévesztés veszélyeiről szólt Edward Jennings, a londoni Financial Times szerkesztője [szinkron]: „A koreai gép incidense a múlt héten szinte leblokkolta az itteni fejleményeket. Mégis közülünk a legtöbben úgy véljük, hogy a dolgoknak tovább kell haladniuk.” A fő cél, a fő feladat továbbra is a Helsinki Záróokmány életben tartása.” A harminchárom európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei egy kompromisszumos, vagyis minden fél számára kielégítő okmány elfogadására gyűltek össze Madridban. Az első órák mégis szinte szétpattannak a feszültségtől. Úgy tűnt, mintha a türelmesen felépített szovjet–amerikai kapcsolatokat ismét az alapokról kellene kezdeni. Újságírók és megfigyelők végleges eltávolodásról beszéltek. Hallatlan türelem, józan és megfontolt nyilatkozatok kellettek ahhoz, hogy a madridi találkozó ne váljon önmaga zsákutcájává. A lengyelországi válság körül provokált vita jó ideig az előrelépés gátja volt Madridban. A szükségállapot megszüntetésével a lengyel diplomácia szava, tekintélye is nagyobb nyomatékot lelt a madridi ülésteremben. Wlodzimierz Konalski nagykövet [szinkron]: „Az elmúlt három évben kétségtelenül a nemzetközi helyzet és a kelet-nyugati kapcsolatok romlásának lehettünk tanúi. Mégis a roppant nehézségek ellenére is sikerült egy ilyen okmányt létrehoznunk. Ez biztosan jó hatással lesz a nemzetközi helyzet alakulására is.” A találkozó három évének feszültségei ellenére is a három nap alkalmat kínált a politikusok konzultációira, véleményeik és értesüléseik kicserélésére. A jól ismert, nayg tekintéllyel rendelkező külpolitikusok mellet új miniszterek és diplomatás is debütáltak. Így például nagy érdeklődés kísérte az SZKP főtitkára fiának a diplomata Igor Andropovnak jelenlétét is. A magyar diplomácia aktivitása a záróértekezleten során is tág teret kapott. Külügyminiszterünk a plenáris ülések szüneteiben megbeszéléseket folytatott osztrák, olasz, jugoszláv, holland, belga, finn és spanyol kollégájával. A magyar külpolitika rendkívüli elismerése, hogy a madridi találkozó értekezletek egyikét a kulturális fórumot hazánk rendezheti meg 1985-ben. A hároméves nehéz, politikai és diplomáciai útkeresését értékei Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter [szinkron]: „A magyar delegáció kezdettől fogva a Magyar Népköztársaság kormányának álláspontját képviselte, amelynek lényege az, hogy elő kell mozdítani és tovább kell vinni Helsinki szellemét, azt a szellemet, amit 1975-ben szentesítettek a záróokmánnyal. Hosszú, három éves munka során a magyar delegáció mindent megtett annak érdekében, hogy ez a befejező része a madridi konferenciának bekövetkezhessék. Ezzel a konferenciával ugyan nem oldódtak meg a kelet és nyugat közötti problémák, de mindenképpen egy pozitív jelenség, amely ösztönözheti az európai kormányokat és a világ kormányait természetesen arra, hogy az egyetlen járható úton, a tárgyalások megegyezések útján haladjunk előre.” A házigazda Fernando Moran spanyol külügyminiszter igazi latin lelkesedéssel szól Európa jövőjéről. [Fernando Moran szinkron]: „Boldog és elégedett vagyok, hogy a kissé fagyos kezdet ellenére sikerült összehozni és befejezni ezt az értekezletet. Hogy mit remélek Európa jövőjét illetően? Olyan Európát szeretnék, amely megtalálja a maga útját. Ahol megszűnnek a tömbök és a határok, és amely képes lesz felszámolni a társadalmi különbségeket, és ezzel igazi, nemzetközi szerepet játszani.” Az első biztonsági értekezlet Helsinki képviselője Paavo Vairinen finn külügyminiszter [szinkron]: „A világ hangulata javulni fog a madridi siker nyomán. Gyors változás a nemzetközi légkörben persze aligha várható, de a kapcsolat fennmaradhat és ez manapság óriási siker.” A madridi dokumentum azzal, hogy megerősíti a helsinki záróokmány elveit és azokat új, pozitív és korszerű intézkedésekkel egészíti ki további alapot teremt a vén kontinens fejlődéséhez és nyugodt életéhez. Tágabb teret nyit a nemzetek, a személyek és gazdálkodók kapcsolataiban. Súlyt helyez a biztonsági és leszerelési kezdeményezésekre, támogatja az emberek és eszmék szabad áramlását, fejleszti és védi a kulturális és emberi jogokat. Csakis rajtunk, az európai nemzetek közösségén múlik, mennyire tudunk sáfárkodni ezekkel a lehetőségekkel. Mint ahogy János Károly spanyol király mondta: „Madrid három napig a béke otthona volt.” Európa békés és biztonságos berendezése immár a népek és a kormányok mindennapi feladata. A küldöttségek minden nézeteltérés ellenére is becsületes megállapodással a tarsolyukban térhettek haza. A Helsinkiben nyolc esztendeje megkezdődött folyamat nem szakadt meg.

Kivonatos leírás: