Elhangzó szöveg: Egy épület, amely 1983 novembere óta még híresebbé lett: A Hősök terén magasodó Szépművészeti Múzeum. Az elmúlt hónapokban kriminalisztikai szenzációként is szolgált. Műkincsei kéretlen reklámot kaptak az évszázad képlopása, valamint a fél Európára kiterjedő, izgalmas nyomozás következtében. Aki ritkán jár múzeumba, annak is szinte személyes ismerőse lett az Esterházy Madonna, az Ifjú képmása, az ellopott remekművek, amelyek legalábbis átmenetleg, messze kerültek a gyűjteménytől. Ismertek a részletek is, először Törökbálint környéken járt eredménnyel a kutatás, ám a többi szálak határainkon túlra vezettek. De ezúttal ne a bűnüldözés kék fényei mellett vizsgáljuk az ügyet, hanem vetítsük az emlékezés fényszóróit a megelőző históriára, arra, amelyben a képlopást állami szintre emelte az a régi Magyarország. Nem először keveredtek viharba, kerültek fekete krónikákba, amint azt Simon Gy. Ferenc két évtizeddel ezelőtti riportsorozata is bizonyítja. 1938 nyarán Horthy Hitlernél tisztelgett s egy személyesen kiválasztott Szinyei Merse művet, a Vénasszonyok nyarát vitte ajándékba. A múzeumi katalógusba külföldi letétként jelölték - azóta sem került vissza hazánkba. Jócskán akadtak budapesti látogatók is a negyvenes évek elején. [Archív híradó szinkron]: "A Szépművészeti Múzeumban Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter kalauzolta a német külügyminisztert." A náci külügyminiszter sem távozott üres kézzel. Amikor megtetszett neki a Lembach festette Bismarck portré, kisérői - köztük báró Dörnberg protokollfőnök - intézkedtek, hogy azonnal akasszák le a falról. Ennek a képnek is nyoma veszett. Keitel tábornagy mindössze tizenkét nappal érkezett Ribbentrop után 1942 januárjában s a parádét összekötötte műgyűjteményének gyarapításával. Egy német festményt vitt el és a második magyar hadsereget a Don-kanyarba. A múzeumban dolgozó Oroszlán Zoltán igy emlékezik: "December 5-én reggel, amikor bementünk a múzeumba, hűlt helyét találtuk a nyilas főigazgatónak is, de a legértékesebb műkincseknek is. Csánky az éjszaka folyamán, sebtiben teherautókra rakatta a képeket." Volt, aki mindezt gyermekfejjel élte át. [Ugró Lászlóné szinkron]: "Édesapám itt a múzeumban volt portás és mi szolgálati lakásban lenn laktunk a szuterénban. Család benn voltunk a lakásban édesapámat kihívták, kiment a nagy kulcscsomóval és utána elég sok ideig nem jött vissza. Közben én láttam, hogy nagy teherautók érkeztek az akkori Aréna úti bejáró elé, majd mikor édesapám hosszú idő múlva visszatért, akkor könnyes szemmel mondta nekem, hogy elvitték a legdrágább műkincseinket. Vajon mikor látjuk azokat újra vissza?" [Dr. Kajtár Márton szinkron]: "1944 december elején a szüleim két testvéremmel együtt elvittek Pannonhalmára, ami akkor már nem gimnáziumként működött, hanem a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló, gyakorlatilag gyermekmenhely volt. Egy alkalommal az az érdekes feladat hárult rám, hogy néhány teherautó képet kellett lerakni. Mondták is ott nekünk a tanáraink, hogy nagyon óvatosak legyünk, mert azok a Szépművészeti Múzeum értékes képei. Keret nélkül voltak és úgy vittük a hónunk alatt néhány folyosón át, azt hiszem, a képtárba, s emlékszem, hogy egy alkalommal egy idősebb tanár azt mondta nekem, hogy: Édes fiam, tudod, hogy mit viszel a hónod alatt? Ez El Greco Szent családja. Megnéztem, nagyon szép kép volt. Akkor hallottam először El Greco nevét és nem lehetetlen, hogy egy másik fordulóban éppen az Esterházy madonnát vittem a hónom alatt." Harminckilenc esztendeje a háború elérkezett a Szépművészeti Múzeumhoz is. [Garas Klára szinkron]: "1945 februárja óta voltam itt múzeumban s tulajdonképpen attól fogva vártuk, hogy hírt kapjunk a múzeum műkincseiről. Az épület állt, de súlyos belövésekkel, beomlott lépcsőházzal és üres falakkal. A műkincsek sorsáról egy ideig nem is tudtunk semmit, de azután kezdtek a szálak kibogozódni és lassanként megtudtuk, hogy Nyugatra hurcolták őket. Úgy tűnt, hogy Szentgotthárdon egy részét a képeknek otthagyták. Azután derült ki, hogy a többi a vagonokkal átment a határon" és kerültek a náci bunkerekbe. [Garas Klára szinkron]: "Kis reménysugár csillant fel, amikor kiderült, hogy begyűjtötték őket egy, a műkincseket rendező és a nácik által mindenhonnan összehordott műkincsek visszaadására rendszeresített központba. S amikor ezt megtudtuk, akkor természetesen Magyarország is jelentkezett a tőlünk elvitt műkincsekért. Sikerült is 1946-ban az úgynevezett Aranyvonattal visszakapni, visszahozni a képeket." Az Aranyvonat, hetvenöt ládában több mint ezer műkincset is hazahozott, jogos tulajdonosának, a felszabadult magyar népnek. A korabeli filmhíradó ezekkel a filmkockákkal tudósított az országszerte rendkívüli érdeklődéssel várt eseményről, a festmények szállításáról. [Részlet a Mafirt Krónika 1947. januári számából szinkron]: "A Szépművészeti Múzeumban megkezdődött a nyugatra hurcolt és most visszaérkezett műkincsek kicsomagolása és leltározása. A ládákból egymás után kerülnek elő Manet Kanapén ülő nője, Csók István Úrvacsorája, Szinyei Merse Pál Pacsirtája, Barabás Miklós A menyasszony érkezése, Sebastiano del Piombo Férfiarcképe, Szinyei-Merse Pál Majálisa, Giorgione Férfiportréja, Goya Bermudezné arcképe, Ferenczi Károly Március estéje." És köztük volt az a hét alkotás, amely 1983 bűnügyi krónikájában is szerepelt. Ennek a tárlatnak katalógusa ma már joggal kívánkozik maga is gyűjteménybe. Az elrabolt képek közül nem kevés azonban még mindig külhonban rejtőzködött. Csak 1963-ban sikerült visszakapni azt a százharmincöt festményt, az ausztriai Altaussee-ban, egy sóbánya mélyén hevert csaknem két évtizeden át. A megfelelő ellenőrzés, valamint a szükséges restaurálások elvégzése után, ezek a képek is méltó helyükre kerülhettek. S a legújabb visszatérés: a doboz, amely miatt megkülönböztetett fogadtatásban részesült az Athén-Budapest különjárat, felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat foglal magában. A falak kéretlen foghíjai remélhetőleg gyorsan betöltésre kerülnek majd. Érdemes lesz újra megtekinteni a hazatért kincseket s a múzeum egész Európa-hírű gyűjteményét. Népgazdaságunk, mely jelentős összegeket fordít képvásárlásra, restaurálásra és biztonsági berendezésekre, joggal várja el nemcsak a szakértelmet, de a felelősséget is minden illetékestől.

Kivonatos leírás: