Elhangzó szöveg: Térjünk át gyönyörködtetőbb témákra. A Duna-kanyar nagyhírű festőjének, Szőnyi Istvánnak alkotásaiból kiállítás nyílt a fővárosban. [Szinkron]: "Szőnyi ebben az évben lenne 90 éves. Megpróbáltuk az utat úgy rekonstruálni, hogy az induló évektől kezdve egyre kiteljesedőbben ott legyen az a Szőnyi-jelenség, amit ennek a nagyszerű mesternek a munkálkodása jelentett. A zebegényi mítosz rajta keresztül került be a magyar festészetbe. Zebegény, a költői szépségű tájak, amelyek önmagukban is ihlető forrást adhatnak egy művésznek, ezt emelte Szőnyi magyar művészetbe. A Dunakanyar, amely minden órában újat ad. Az ott élő emberek, a mezei munka, a környezet és a család. Az ő szívében Zebegénynek volt főhelye. Ami a Szőnyi képekben benne van, az a halk, finom líra, mégis olyan mélységes humánum. Mindennek a lényegét, a lelkét, a hangulatát adja. Egy ecsetvonással illúziót tud teremteni. A Zebegényi temetés az formai szempontból különbözik az általában ismert Szőnyi képektől. A Zebegényi temetésnek van egy olyan hideg puritánsága, ahol a természet már csak magába fogadja azt az embert, aki elment. Szőnyi két dolgot mondhatna ma: Nézzetek körül, figyeljétek a világot, keressétek benne a szépséget, a harmóniát! Keressétek az emberben a jót, a továbbvivőt!"

Kivonatos leírás: