Elhangzó szöveg: Top secret, szigorúan titkos. A második világháború során egy-egy ilyen jelentés akár fontos csaták eldöntéséhez is hozzájárulhatott. Most, négy évtized múltán, a fokozatosan közreadott bizalmas levéltári anyagokból, a visszaemlékezésekből még mindig sok ismeretlen részlet bukkan elő. Vajon a szövetségesek normandiai partraszállásának napján, 1944. június 6-án miért nem tartózkodott Rommel tábornagy az atlanti falnál? Miért fokozta a sebtében riadóztatott egységek zavarát a főparancsnok távolléte? A kalandos történet szálai egy hazánkfiához is elvezetnek. A hites szemtanú Lányi György történetéről beszél, aki Anglia hadviselésének egy különleges résztvevője volt. [Lányi György (George Lane), riporter szinkron]: "- Ja, a Lányi György. A Lányi György elment Angliába, azt hiszem 1935-be és ott diák volt. Természetesen ez az élet egy kicsit nehéz volt, mert diákoknak soha nem volt elég pénzük. Hát ő elhatározta, hogy valamit kell csinálni, és akkor Pesti Hírlapnak kezdett dolgozni. El kellett neki menni Németországba, és egy alkalommal Nürnbergben volt, ahol a Hitlert látta. És azután egy nap Olaszországba ment. És a Mussolini ordított. Mikor visszajött Angliába, akkor megmagyarázta nagyon sok barátjának, hogy háború lesz. Egész biztos. Senki nem hitte el azt, amit a George mond, a Gyuri mondott. Háború jött, George rögtön belépett a hadseregbe. Sajnos nem az elegáns csoportba, a testőrökkel, hanem egy munkás. Hogy mondják azt magyarul? Utászokkal. Az ottan ásott, és köveket tört, és latrinát csinált, és rettenetes undorító dolog volt. Szegény Gyuri az kétségbe volt esve. Hogy lehet ilyen dolgokat csinálni? Szerencsére egy pár hónap azután egy őrnagy jött és azt mondta, én akarok magával beszélgetni. Természetesen, mit akar tőlem? Én azt szeretném tudni, hogy akarna maga valami sokkal fontosabb dolgot csinálni, mint itten? Természetesen, azért akartam én a hadseregbe belépni, mert valami fontosat akarok csinálni, harcolni. Akkor az ember azt mondta, igen, de hát maga jól beszél nyelveket, az nagyon hasznos lenne. Igazán? Igen én nagyon szeretnék. És akkor a Lányi Gyurit betették a kommandóba. És egy pár magyar is ott volt. Senki nem tudta, hogy mi volt az igazi neve a másik embereknek. Elég az hozzá, hogy ebben a pillanatban nagyon kellett mindenféle ilyet találni, hogy mi történik Franciaországba és mi vannak a francia partokon, mert lassan kellett azt megtervezni, hogy hogyan menjünk oda. - És mi lett Lányi György neve? - Lányi Gyurinak kellett megváltoztatnia a nevét. És azt úgy hívták, hogy George Lane. Bement Franciaországba és tanította a maquis-t, hogy hogy kell a fegyvereket használni, robbantószereket használni, más alkalommal neki oda kellett menni, hogy elfogjon egy német őrszemet. Odament, sikerült neki egy németet elfogni. Kicsit fejbeütötték és azt visszavitték és a hajóra tették. - És hogy volt öltözve George Lane? - George egyenruhában volt, de az egyenruhának a tetején volt egy olyan halászkabákat, és amikor németek őt elkapták akkor azt mondták neki, hogy biztos, hogy maga egy szabotőr és magát holnap lelőjük. Két nap múlva hirtelen segítették neki, hogy az egyenruháját kitisztítsa és beültették egy kocsiba és egy zsebkendőt tettek a szemére, a kezét, azt természetesen be. Hogy mondják ezt magyarul? Bekötötték, és abba a kocsiba kb. 2 óráig, vagy 2 és fél óráig utaztak. Amikor megálltak és kivették őt a kocsiból, akkor levették a kötést a kezéről és George visszatolta a zsebkendőt és felnézett. És ott volt egy nagyon gyönyörű kastély. Egy nagyon érdekes kastély volt, mert azt úgy építették, hogy a szikla mellett volt. Egy angolul beszélő német akkor azt mondta, hogy adja nekem a szavát, hogy rendesen fog viselkedni, mert az ember, akivel most maga találkozik, egyike a legfontosabb embernek Németországban. Bementek egy szobába, könyvtár volt és a Rommel az a másik végén ült egy íróasztalnál. És akkor a Rommel tréfásan azt mondta, hogy hogy van az én barátom, a Montgomery generális? George azt mondta, hát én nem ismerem azt személyesen sajnos, de viszont én olvasom az újságban, a Times-ban, az egy nagyon jó újság, hogy az hamarosan ide fog jönni, hogy magát megtámadja. És akkor a Rommel azt mondta, hogy megtámadni minket? Ez lesz első alkalom, hogy az angolok harcolnak. Az angolok mindig másokat küldenek a harcba. A kanadaiakat, a dél-afrikaiakat, az ausztráliaiakat, a new-zeeland. Hogyha az angolok ebbe most jönnek, akkor az nagyon-nagyon érdekes lesz. És, akkor azt mondta a Gyurinak, hol jön ez a nagy támadás? George Lane azt mondta, én nekem azt nem mondták meg, de szerintem, hogyha okosak lennének, akkor legrövidebb úton idejönnek." Lane kapitány tehát a hitleri rögeszmét a Calais-Dover útvonalat próbálta erősítgetni Rommel tábornagyban. És mindezt akkor, amikor az inváziós haderő már Normandia felé készült behajózni. Nyilván ezzel mentette meg az életét. De mi történt azután? [Lányi György (George Lane), riporter szinkron]: "- A fogolytáborban a George Lane elmondta, hogy a Rommelnek a főhadiszállása egy kastélyban volt és leírta, hogy hogy néz ki a kastély. És akkor mindenki nagyon izgatott lett. Azt a hírt onnan valahogy hazaküldötték Angliába, tudták, hogy hol van a Rommelnek a hadiszállása. És akkor a Rommelnek a kocsiját látták az úton, amikor a La Roche-Guyon kastély felé utazott, és azt lelőtték. A sofőr az meghalt rögtön, a Rommel nagyon megsebesült és akkor őt hazavitték Ulmba. Amerikaiak megérkeztek és akkor a George hazajött. És amikor George Londonba érkezett, akkor adottak neki igen, a Military Cross-t, ami egy nagyon jó kitüntetés, amire ő nagyon büszke volt, és akkor ezredes lett. Honnan tudja ilyen pontosan ezt a történetet? Hát őszinte leszek magával, én vagyok George Lane. Tulajdonképpen Lányi Gyuri. Én Budapesten éltem, mint gyerek és az Eötvös József reáliskolába jártam és az MTK-nak a vízipólócsapatának a csatára voltam. Én nem voltam egy kivándorolt. Én oda mentem, hogy angolul tanuljak, és aztán a sorsnak más gondolatai voltak. Ebbe belejöttem és ez történt, és szerencsém volt."

Kivonatos leírás: