Elhangzó szöveg: 100 éve született Kun Béla, rá emlékezünk. Amikor Ady volt diáktanítványa majd kilép a kolozsvári református kollégium kapuján, még nem sejtheti, hogy a világtörténelem második proletárforradalmának vezére lesz. Hogy lesz olyan 133 nap a magyar történelemben, amely egybeforr az ő nevével. Az ifjú hírlapíró már ott van a tüntetést szervezők, a háborúellenes sztrájkot követelők közt, már tagja a Szociáldemokrata Pártnak, sőt annak radikális szárnyában megbecsülést, nevet vív ki magának. Ám nemsokára mundért húznak rá is, és elindul a frontra. Tomszkban, s cári fogolytáborban a távoli Szibériából aztán egy másik úton is elindul és társaival, Münnich Ferenccel, Szamuely Tiborral, Varga Gyulával, Zalka Mátéval és Gavró Lajossal szervezni kezdi a magyar internacionalistákat. Százezren állnak közülük a vörös zászló alá elsőnek követve a lenini útmutatást. Aztán indulnak hazafelé, magyar földre, ahol szintén érik már a forradalom. A szűrőtáborokon, a rögtönítélő hadbíróságok hálóján sokan fennakadnak, de a derékhad hazatalál, s a vagonok belsejében Kun Béla írásai fölé hajolnak a katonák. 1918 ősze ez, szeptember, aztán október és a katonasapkákra felkerül az őszirózsa. Egyszer még ez is forradalmi virág lett. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlik. Magyarország köztársaság! Budai ház a Városmajorban... pesti ház a Visegrádi utcában. Megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja. Itt ülnek össze az első Központi Bizottság tagjai, itt adják ki az első tagsági igazolványokat, itt dolgozik az "öreg" azaz Kun Béla, aki 33 évével a legidősebb köztük. Részlet az író-harcostárs Lengyel József emlékeiből [szinkron]: "Kun nemcsak eszméiében volt bátor, hanem személy szerint testi mivoltában is. Emlékszem egy téli délelőttön a Visegrádi utcában történt, a honvéd laktanyába hívják ki. Kun gondolkodás nélkül megy, fölveszi a kabátját is, menet közben mondja: adjanak egy revolvert! Asszem valami ma történik. És jól érezte, mikor beszélt a kaszárnya udvaron rálőttek, de cselekedeteiben ez egy pillanatra sem akadályozta." A polgári köztársaság megretten és börtönbe záratja a kommunista vezetőket. Mindent megtesznek Kun Béla elhallgattatásáért, de a párt él a Gyűjtőfogházban is, az utca népe pedig szabadonbocsátásukat követeli. Holnap már tavasz lesz, üzeni Kun március 20-án, és lesz is, nemcsak naptári, de forradalmi értelemben is. Jelképezze most e 133 nap elsőit mindössze három kép, amelyben a proletárgyermek először találkozik az orvossal, a Balatonnal, s a Margitsziget eleddig megközelíthetetlen világával. Sűrűsödnek a kihívások, provokációk, ultimátumok és ellenforradalmi zendülések, a helyzet válságosra fordul. Most minden az egységen múlik és mivel az erő még a Tanácshatalom oldalán áll, egyelőre mindenki bizakodó. De támadnak az Antant biztatására a vele szövetséges környező újburzsoá államok hadseregei. Új jelszó száguld végig az országon... és csak órák, napok kellenek már áll a hadsereg. Század, ezred, dandár. Menetkész a magyar néphatalom vörös hadserege. Indul Kelet és Észak felé. Kun katonai segélykérő üzenetét Szamuely viszi Moszkvába. Májusban már segített a Szovjet, de most kemény idők ezek. Lenin kitartást, állhatatosságot kér, hiszen az első munkásállam 14 tőkés ország intervenciós hadseregével áll harcban életre-halálra a néphatalom fennmaradásáért. S eközben az iszonyú túlerő leveri a Magyar Tanácsköztársaságot. Az itthon elfogottakon bosszút állnak Horthy darutollasai, de az emigránsokra sem várnak nyugodt napok. Prónay különítményesei még a karlsteini várbörtönből el akarják rabolni Kun Bélát, de a munkásszolidaritás Stettinbe juttatja, - a mai Szczecinbe - ahol egy teherhajó veszi fedélzetére és elviszi az első szovjet kikötőbe. Ott találkozik régi bajtársaival. Nincs idő pihenésre. A Krimben támad az ellenforradalom. Kun, Frunze oldalán a haditanács tagjaként indul a csatába, hiszen a polgárháború még javában tart. Aztán megindulnak az 5 éves tervek, ipart kell szervezni. Járja a hatalmas országot, szervez, tapasztal, irányít, figyel. A moszkvai magyar klubban biztatja a messzire szakadtakat, Lenint idézi arról, hogy az elbukott magyar kommün után jön majd a győztes második. Ezekben az években a Komintern apparátusában dolgozik. Agitál, szervez, tárgyal, tanít, nevel, mindenütt ott van, ahol a nemzetközi munkásmozgalomnak szüksége van rá. Viszi a vonat a világrész sinein, a hajó Európa folyóin, pedig minden rendőrségen ott van körözőkartonja: Kun Béla, veszedelmes kommunista. Igen csakugyan veszedelmes, minden népelnyomó rendszer tarthat tőle. Aztán újra katonák közt. Ez olyan idő, amelyben minden idegszállal készülni kell a szovjethatalom védelmére. Kun látta, Kun tudja mi ment végbe Németországban, érzékeli a fasizmust mely maholnap háborút fog kirobbantani. Nehéz idő ez. Vívódások, útkeresések kora a forradalmi harc sorsfordító problémáinak megoldását kutató Kun Béla számára is. S a Komintern VII. Kongresszusán már a népfront gondolatról szól, a fasizmus elleni nagy összefogásról. Ezután fogalmazódik meg benne az is, hogy ha a totális fasizmus kerekedik felül, nemcsak a kommunisták kerülnek börtönbe, de odakerül minden demokrata, a nemzetiradikális Bajcsy Zsilinszky Endre is. Hispániában már áll a harc. A náci Kondor-légió és Franco ellen az Interbrigádok soraiban elsőnek a kommunisták fognak fegyvert. Elindult egy régi vörösparancsnok - Kun közeli munkatársa - Münnich Ferenc is. [Münnich Ferenc szinkron]: "Több évtizedes barátság és közös harcok után utoljára akkor beszéltem Kun Bélával, amikor 1936-ban Spanyolországba indultam. Akkor ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem: csak olyan bátran cselekedj, mint 1917-ben és az azt követő forradalmi években! Viszontlátásra a szabad szocialista Magyarországon! Ezt a kívánságát nem érhette meg, mert áldozatul esett a személyi kultusz terrorjának." Sírja ismeretlen, de neve ott van felvésve a magyar kommunista mozgalom legnagyobbjai között. S ez a név itt van születése 100. évfordulóján is mindennapjainkban.

Kivonatos leírás: