Elhangzó szöveg: Téli hétköznap egy nevezetes évforduló előestjén és jegyében. Kádár János látogatást tesz a harminc esztendővel ezelőtt alakult Munkásőrség Országos Parancsnokságán. Az ügyeletes tiszt előírásos jelentése után, a magas vendég és a testület vezetői tartanak megbeszélést. Nem könnyű Borbély Sándor országos parancsnok dolga, amikor tömören összegezi az eseményekben gazdag három évtizedet. A Munkásőrség, akár az egész ország, megélt nehéz időket, kiállt komoly próbatételeket, de az emlékezés órájában felvillannak a derű pillanatai, a történelemformálás nem hivatalos filmkockái is. Éppen harminc esztendeje történt. 1957. február 18-án látott napvilágot az Elnöki Tanács rendelete egy új, addig még nem létezett fegyveres testület, a Munkásőrség megalakításáról. Létrejöttek az első századok és a szürke overallos sereg, amely azt jelezte, hogy "miénk az utca", hozzájárult az ellenforradalom utóvéd-csatározásainak leveréséhez, a provokációk elfojtásához. A megkopott pufajkák, egykori fegyverek azóta múzeumi tárgyak lettek, s az akkori ocsúdást, a megtisztult újrakezdést idézték később Kádár János szavai [Kádár János]: "Ebben a gondolatban, hogy egy ilyen Munkásőrséget hozzunk létre, szocialista elgondolás volt. Hogy a termelőmunkában résztvevő munkásemberek, paraszemberek, alkalmazottak, értelmiségiek a termelőmunkájuk végzése mellett önként és társadalmi munkában és közvetlenül is és fegyveressen is segítsenek helyreállítani a Magyar Népköztársaság alkotmányos, törvényes rendjét, aminek az eszmei lényege és tartalma a munkásosztály hatalma." Hajdani képek az alapítók arcképcsarnokából: Szita Pál kőműves. Hutás Ferenc csepeli olvasztár. Molnár István, a Tanácsköztársaság vöröskatonája. S jelentkezett a diáklány és professzora, s a kombájnos mellett egyenruhát öltött tizenhat akadémikus, négy miniszter, az orvos és a mérnök, de a derékhad a munkásokból került ki. Azokból, akik vállalták, hogy egyetlen kiváltságuk a legnehezebb feladatok teljesítése lesz, ha gond vagy váratlan akadály támad az ország mindennapi életében. A példákért nem kell évtizedekre visszalapozni: ha rendkívüli volt az idei tél, rendkívüli volt a munkásőrök helytállása is. A híradós munkásőrök a posta szakembereivel együtt, közösen állították helyre az orkán tépte vezetékeket s dacoltak a nagy hideggel. A hajógyári sójatéren, ahol fontos exportrendeléseken dolgoznak, nem lehet "fagyszünetet" tartani. Amikor helyre kell hozni a megrongálódott útpályákat, gondoskodni kell az új balesetvédő korlátokról, ott vannak a munkásőr önkéntesek, a hivatásos útépítők és a hadsereg műszaki alakulatai oldalán. A mozi és televíziónéző ma talán gyakrabban látja őket szerszámmal a különböző munkák közepette, mint fegyverrel. Hiszen a testület nevében szereplő megtisztelő meghatározás ma azt is jelenti, hogy őrködnek vívmányaink felett, részesei gazdasági munkánk jobbításának. Ha kell csákánnyal a kézben, a kikötőkben jégfogságban veszteglő hajók kiszabadításában, kezük munkája nem mehet veszendőbe. A tél energiacsatájában minden jó kezdeményezésre szükség van. A zuglói Elco gyár egyik kollektívája azon dolgozott, hogy a közvilágításban az eddigi áramfelhasználással meg lehessen sokszorozni a fényhatást. A Kurali-Varga-Gurzó munkásőr hármas jelentős eredményeket ért el a higany és nátrium lámpatestekkel kapcsolatos találmányok megvalósításában. Amikor szükség van rájuk, nem kell őket keresni, megtalálhatók a gazdaság minden kilométerkövénél. Így segítettek átvontatni ezt a gázvezetéket a Duna sodrásán nem éppen veszélytelen körülmények között. Legtöbbjük aligha lehet szakember az olaj- és gázkitörések elfojtásában, de ha felcsapnak a lángok, tudják, hogy a közös értékeket mindenkinek mentenie kell. Szinte lehetetlen lenne mindezt összegezni emberéletben és forintban. A kifejezés valóban testet ölthet: tűzön-vízen át. Amikor a félrevert harangok konganak, mindenki megértheti, hogy a munkásőrök készek a haragvó elemekkel is felvenni a harcot. Kétszer segít, aki gyorsan segít, a riadóztatott egységek tehát azonnal a helyszínen vannak, ahol már annyira várják a megragadható erős karokat. A természeti katasztrófákat, az árvíztől a földrengésig, nem lehet megelőzni, de mód van tervszerű, gyors ás hatékony védelmi erőfeszítésekre. A felső-tiszai árvíz idején tizenkét nappal és tizenkét éjszaka áldozatos munkája került a hadműveleti naplóba. És békés hadművelet volt a berhidai akció is: az áttelepítés Veszprémbe és Várpalotára, a földrengés roggyantotta házak aládúcolása. Sok munkásőr részére az önként vállalt hétvégi műszakokkal ment el a nyár és az ősz. A vidám pillanatok azonban egy szigorú szolgálat keretei között is megférnek. Ezek közé tartoznak az úttörőtáborozások és az utánpótlás beavatása a titkok világába. Ez a tájoló. Íme, a tűzrakás fortélya. És így működik a rádió. Ez a gép már földhözkötött a honvédelmi parkban, helyette az idő száll, mint hogy elszállt a három évtized. Mi lett vajon Német Mihállyal és László fiával? Győri József, a cattarói matrózfelkelés egyik szervezője azóta már örökre letette a szolgálatot. A csavargyáriak talán még emlékeznek a Pósfai és a Végh házaspárra, és arra az 1957-es tavaszra. Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a 30. évforduló ünnepi gyűlésén ötszáz alapító munkásőr előtt köznapi gondokról és feladatokról beszélt. [Németh Károly]: "Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadalmunkban növekedjen a közösségért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, politikai és erkölcsi magatartásnak a térhódittását kell elősegittenünk, amit a munkásőrök is tanúsittanak. Minnél inkább teret hódít az a felfogás, hogy csak is embertársainkkal együtt és ne mások rovására boldoguljunk, annál inkább visszaszorul a közömbösség, az önzés, minden olyan jelenség, ami összeférhetetlen a tisztességes emberi magatartással. Tudjuk, nem kevés akadály nehezitti a fejlődést. Mégis bizakodással tekinthetünk a jövő elé. Mert társadalmi, gazdasági alapjaink szilárdak. A Központi Bizottság múltévi novemberi határozata jó programot adott a cselekvéshez. Tennivalóin ismeretében erőinket, tudásunkat, szorgalmunkat most az éves népgazdasági terv végrehajtása érdekében kell összpontosittanunk." A harminc év alatt több mint félmillióan szolgáltak egymást váltva a Munkásőrségben. Három évtized után ma is több generáció él együtt, de a testület egyre fiatalodik és változatlanul kész hivatása betöltésére.

Kivonatos leírás: