Elhangzó szöveg: Élelmiszer áruház Budapesten. Lépjünk be, hisz megtesszük naponta többször is! Szemet és gyomrot ingerlő a látvány. De nézzük csak közelebbről, hogyan is csomagolunk! Csomagolni nem csak azért kell, hogy védje az árut, hanem azért is, hogy szép legyen. Kellesse magát, meg tájékoztasson. Megtudjuk-e ránézésre, mit is veszünk, és főleg mennyiért? Meg, hogy jó-e még? És, hogy mi van a zacskóban esetleg így derül ki: ha lábunkra csorog. Piac a fővárosban. Újabb csábítás. Árubőség itt is. Viszont itt aztán már minden áru pucér, ami egy szatyorba kerül. Ettől lehet például retek ízű az eper. Külföldre és belföldre csomagolt húsok. Ugye mekkora az eltérés! A különbség még nagyobb, ha csak hitvány papíron adják. Zacskók. És ha tartalmuk azonos, ugye, nem gond a választás. De tudunk mi csomagolni világszínvonalon is. Például élelmiszert és kozmetikumot. Néha még díjat is nyerünk, bár ez nálunk inkább a jövő. Most marad a kirakat, amit sokan csak szemlélnek. Közelről is megnézik. De ne álmodozzunk! A valóság ez: oázis a sivatagban. Már a választék is üdítő. Mindehhez a kabarészerzők örökzöld témája: a bombabiztos kupak. Neki nem nyílik. Neki sem. Ő is hiába próbálkozik. De itt a segítség! Ugyan nem az égből, hanem a zsebből, az egyébként nyithatatlant nyitó zsebkészülék. Hát értik ezt? Új iparág született, amely nálunk nem mehet tönkre. De milyen lesz a jövő? Ha el akarunk adni, nem ússzuk meg. Rendesen kell csomagolni. Mindent. Egy felmérés szerint ezt ma még csak az összes áru alig 2%-val tesszük meg. Viszont amíg meg nem fordul az arány, legalább olvasunk róla!

Kivonatos leírás: